Korzenszky Richárd bencés szerzetes, író és fotóművész volt Bobory Zoltán vendége

Kedden délután 5 órától Korzenszky Richárd bencés szerzetes, író és fotóművész volt Bobory Zoltán vendége a Vörösmarty-teremben. A szerzetes 1989 előtt a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója is volt, később, a kilencvenes évek elején miniszteri biztosként az egyházi oktatás újraindításáért dolgozott. A Tihanyi Bencés Apátság élére 1994-ben nevezte ki Várszegi Asztrik főapát, amely pozíciójából 28 esztendő után, ez év februárjában vonult vissza. Korzenszky Richárd nemrégiben már megfordult Székesfehérváron, amikor is a Katolikus Kultúra Napjai keretében a Szent István Házban tartott előadást a holisztikus emberről.

Több törekvést szeretnék látni az országban

A tegnapi, kötetlenebb alkalom azonban módot adott arra, hogy a beszélgetés során a hallgatóság az októberi téma előadójáról is, mint holisztikus emberről szerezhessen benyomásokat. Aki 1959 augusztus 6-án, az érettségije évében, még Miklós néven lépett be a bencés rendbe, majd a teológiai fokozat megszerzése és pappá szentelése után orosz – magyar szakos középiskolai tanárként állt munkába először Győrben, aztán Pannonhalmán. Hamarosan doktorátust szerzett – a XVII. századi magyarországi unitárius énekköltészetből –, 1973-ban pedig az akkori főapát, Szennay András vette maga mellé a tehetséges és ambiciózus fiatalt titkáraként.

Korzenszky Richárd mostanára számos kötetet jegyez, amelyek közül egyesek illusztrációs fotóit is ő készítette – így az est nyitányaként Bobory Zoltán a szerzetes két versét olvasta föl. A nyugállományba vonulásának körülményeit firtató kérdésre a vendég, a kérdezőt megnyugtatandó elmondta: két hét múlva lép a 78-ikba, de egyházi körökben 75 fölött már illő visszavonulni. Esetében a 9 éves választás periódusa ért véget ez év elején.

Az est során Bobory Zoltán fölidézett egy régi kerekasztal beszélgetést a 90-es évek elejéről, ahol Für Lajos, Csoóri Sándor, Melocco Miklós és Korzenszky Richárd közösen próbáltak helyzetjelentést adni az ország akkori sorsáról. A vendég tegnap megkapta e kérdést vendéglátójától ismét, a mára értelmezve. A válasz egyszerűen hangzott: „Helyzet van, mindig is helyzet volt, amióta világ a világ. Mindig voltak, kihívások, mindig volt széthúzás, mindig így volt e világi élet: egyszer fázott, másszor lánggal égett – de Vörösmarty azt is írta: lesz még egyszer ünnep a világon…” Itt kis latinozás következett: szóba került a presens perfectum logicum, a jelenben is ható múlt nyelvtani esete. Mint Korzenszky Richárd fogalmazott, egyelőre még október 23-a sem ünnep, csak megemlékezés, mert nem hat, mert túl sok az értelmezési eltérés. „Több törekvést szeretnék látni ma ebben az országban, hogy megtaláljuk a nemzeti minimumot, ami összeköt, ami közös” – tette hozzá.