Életünk homokrajzai – A Székesfehérvári Balett Színház második évada következik

A társulat első előadására október 16-án kerül sor a Vörösmarty Színházban. Ekkor Homokrajzok címmel mutatnak be egy három koreográfiát – „Eltűnőben”, „Homokrajzok”, „Félhomály” – összefogó estet.

Az egyik darab koreográfusa a norvég Kristian Ole Tangen, aki pár napot tölt Székesfehérváron azért, hogy a finomhangolásokat elvégezze az egyébként már betanított táncon. A művész – aki otthon aktív táncos pályafutása mellett saját együttest is működtet és koreografál – vasárnap dolgozott először a balett színház táncosaival, hétfőn pedig interjút adott lapunknak a készülő mű kapcsán.

Kiderült: az „Eltűnőben” egy korábbi koreográfia, Egerházi Attila előző, cseh társulatánál mutatták be, nagy sikerrel. Ennek fehérvári adaptációját viszik most színpadra, teljesen új nyolc táncossal, új környezetben, ilyenformán tehát mégiscsak nóvumról van szó.

Kristian elmondta: a négy férfi és négy női táncos négy párt alkot, a koreográfia pedig az elválás, az egymástól való elkülönülés költői megfogalmazása. Ezzel minden egyén, minden pár találkozhat élete során. S ugyanígy, a táncosok is szembesülnek az elmúlással, az eltűnéssel pályájuk során, és még számos hasonló eset lehetséges, a legvégső eltűnés pedig maga az élet vége. Ez a koreográfia így kapcsolódik a „Homokrajzok”-hoz, amelyet Egerházi Attila koreografál. Nem mindegy ugyanis, mit hagyunk magunk után akár egy kapcsolatban, akár az életben, s ezek a jelek mint homokrajzok rögzülhetnek a fejünkben, a szívünkben. Itt, az előadásban pedig a táncosok mozdulatain keresztül válnak maradandóvá e jelek – fűzte hozzá Egerházi Attila.

Kristian Ole Tangen lényegében egyfajta finomhangolást végez fehérvári tartózkodása 3-4 napja alatt, hiszen a koreográfiát már betanította Cristina Porres Mormeneo balettmester. Nagyon intenzív periódus ez – fogalmazott Kristian -, mert egy új és fiatal társulattal dolgozhat együtt, amelyben fantasztikus táncosok vannak mind fizikai, mind lelki tulajdonságaikat tekintve. Ez igen ösztönző, sok energiát ad, s most az derül ki, szükséges-e valamilyen csere a táncosok tekintetében, vagy egyéb módosítás. A vendégkoreográfus a premierre ugyan nem tud visszatérni, de a későbbiekben tervezi, hogy megnézi a kész előadást a színpadon is.

A címadó darab ugyancsak adaptáció – mesélte már Egerházi Attila.

A „Homokrajzok” átfogja az egész estet, metaforikus tartalommal bír. Tudjuk, hogy ami a fizikai világban megjelenik, az előbb-utóbb eltűnik. Legyen szó akár a piramisokról, amelyek ugyan régóta megvannak, de vélhetően egyszer azok is eltűnnek. Így minden tekinthető finom, ideiglenes homokrajznak. A táncosok élete különösen tiszavirág életű, mert hamar, jellemzően 10-20 év alatt kifut egy aktív karrier. Az is egy homokrajz, amíg egy táncos itt van velünk, s a színpadon élvezhetjük a művészetét, illetve az utána maradó nyomokat. Egy előadásról ugyanez elmondható. A közönség a szívében, a gondolataiban hordozza tovább a pár óráig, pillanatig tartó élményt. Az októberi est azonban a Félhomály című, rövid, két táncosra koreografált darabbal indul, Arvo Pärt zenéjére, s a félelmeinkkel, démonainkkal vívott harc bontakozik ki belőle.

Az első bemutatóról kedden sajtótájékoztatót is tartottak, amelyen Egerházi Attila és Kristian Ole Tangen mellett Brájer Éva alpolgármester is ott volt, a táncosok pedig két részletet mutattak be az előadásból.