Az új igazgató kettős élete

Amióta Komlósi József nemrégiben Az én percem rovatunkban elárulta, szeretne újra visszatérni hivatásához és - megszabadulván az adminisztráció terheitől - többet találkozni az olvasókkal, sokan kérdezték értetlenkedve, gyanakodva: mi van a háttérben ? Bízvást állíthatjuk: az ég világon semmi! Komlósi József ugyanis azt nem érti: miért csodálkoznak azon, ha egy vezető nem ragaszkodik görcsösen az igazgatói székéhez? Miért gyanús, aki szeretne többet foglalkozni - választott hivatásával -, azzal, amit igazán szeret?

- A napokban, amikor a megyei közgyűlés - elismerésül - címzetes igazgató címet adományozott nekem, elmondtam, úgy érzem, tartozom azzal a fenntartónak, hogy megindokoljam: miért nem pályáztam újra. A magyarázat az: amikor én tíz évvel ezelőtt - 41 évesen, fiatal emberként - az igazgatói posztra pályáztam, biztos voltam abban, hogy nem akarom én ezt nyugdíjas koromig csinálni. Azt ugyan nem tudtam, hogy meddig lesz hozzá kedvem, energiám. De úgy másfél évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy nagyon megsokasodtak azok a teendőim, amelyeknek már nem sok közük van a könyvtári szakmához. Márpedig én a könyvtári munkát nagyon szeretem: a legjobban pedig akkor érzem magam, ha az olvasószolgálatban tevékenykedhetek... Én a könyvtárhoz ragaszkodom, nem a székemhez: így aztán továbbra is itt maradok majd, az intézményben. Ha az új igazgató kéri, boldogan segítem a tapasztalataimmal, szívesen adok tanácsot, de én nem szólok bele semmibe, döntenie úgyis neki kell majd - mondja Komlósi, aki a napokban adja át az ügyeket utódjának, Magony Imrének. Ők ketten erről is szót váltanak a fotózás alatt, a stukkódíszes olvasóteremben.

A leköszönő és a leendő igazgató közös vonása, hogy mindketten a műszaki pályáról érkeztek a könyvtár világába: mindketten az Ybl szakközépiskolában végeztek. Magony Imre csak ott jött rá, hogy rosszul választott: jobban érdeklik a humán tárgyak... Egy ideig a Videotonban dolgozott technológusként, de 85-ben, amint felvették történelem-könyvtár szakra, átigazolt a megyei könyvtárhoz... Így aztán régi ismerőse az olvasóközönségnek. Ráadásul ezzel az előélettel még a műszaki tudományok iránt érdeklődő olvasóknak is tud segíteni...

Már középiskolásként versmondó volt, a színművészetin is próbálkozott, de könyvtárosként is kettős életet él. Hosszú évtizedek óta a Szabad Színház társulatának tagja: gyakran láthattuk színházi produkciók szereplőjeként. Másfelől viszont élvezi a precíz, elmélyültséget igénylő kutatómunkát is, a bíbelődést a könyvekkel. Nem csak könyvtárosként, de fontos kötetek szerzőjeként is. Az elmúlt években például Székesfehérvár 1848-as nemzet-őreiről, a királynék székesfehérvári koronázásáról egyránt írt kötetet, de feltérképezte, kötetbe gyűjtötte a város köztéri szobrait, emlékműveit is. Így a kívülálló furcsállja: hogyan egyeztethető össze mindez? A színházcsinálók bohém, lezser világa kifelé forduló személyiséget (sőt némi exhibicionizmust) feltételez, a könyvek türelmes bogarászása meg némi befeléfordulást.

- Nekem így teljes az életem. Talán itt a könyvtárban emiatt valóban kilógtam egy kicsit a sorból. A színház a nagy szerelem, ami felszabadít, kikapcsol, de a könyvek világa nélkül se tudnék élni. Az írást, az azzal járó kutatómunkát pedig élvezetes szellemi kihívásnak tartom, ami éppen olyan fontos számomra, mint a színjáték - mondja erről Magony, aki úgy gondolja, igazgatóként nem kell se az írásról, se a színházról lemondania:

- Van annak előnye, hogy ha valaki belülről pályázik, mert jól ismeri a munkatársait. Én olyan igazgató szeretnék lenni, aki velük együtt, rájuk támaszkodva oldja meg a feladatokat. Úgy gondolom, az a jó vezető, aki tudja, ki mire alkalmas, és a megfelelő emberre bízza a munkát: nem akar mindent maga végezni. Azt persze, még nem tudom, hogy ez nekem sikerül-e, de törekedni akarok erre. Azt tervezem, hogy az eddiginél egy kicsivel több program lesz majd a könyvtárban. Mert fontosak ugyan a nagyszabású, országos akciók, de a közönség érdeklődését folyamatosan ébren kell tartani a könyvtár iránt... Nem csak irodalmi estek helyszíne lehet a könyvtár. Mondok egy példát: ha egy talpmasszőr könyvet ír a módszeréről - ennek kapcsán őt is meg lehet hívni... Meggyőződésem, hogy az internet-használat sem szorítja háttérbe a könyveket. Az interneten ugyanis tudni kell tájékozódni, hogy a megfelelő, hiteles és szakszerű információt kaphassák meg az emberek. A könyvtár, s az itt dolgozó szakemberek pedig ebben is sok segítséget adhatnak az olvasóknak...