A harmónia ünnepe

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, a Harmonia Albensis-sorozat nyitó hangversenyén Bach egyik legmonumentálisabb remekművének, a János-passiónak az előadóiként köszönthettük városunkban az Ella István orgonaművész-karmester vezetésével működő budapesti Bach-együttes művészeit. Idei koncertjük programját is névadójuk műveiből állították össze, ezúttal azonban két kompozíció, az "Ich hatte viel Bekümmernis" kezdetű 21. kantáta és a Magnificat szerepelt műsorukon. Érdeklődéssel vártam, miként fog működni a gyakorlatban az a nyilván tudatos stratégia, mely Bach egyik legnagyobb szabású, kétrészes kantátáját talán legragyogóbb ünnepi zenéjével, a Magnificattal párosította össze. Persze a művek előadásához szükséges apparátusok hasonlósága nyilván nyomós érv volt a döntés mellett, de gondolhattunk itt akár mélyebb párhuzamokra is a "Minden gondotokat őreá vessétek" bibliai gondolat jegyében Krisztus alakját középpontba állító kantáta után természetes folytatásként hatott a Mária hálaénekét megzenésítő, karácsonyi ünnepkörhöz tartozó Magnificat.

Az 1989-ben a barokk zene autentikus előadásának és a magyar zene ápolásának céljából alakult Bach-együttes már tavalyi fellépése alkalmából is a 18. század zenéjének interpretációs kérdéseiben alaposan felkészült muzsikusok társulásának bizonyult, ezt a benyomásunkat hétfői hangversenyük is megerősítette. Noha modern hangszereken játszanak, a 23 hangszeresből és 18 énekesből álló csoport létszámát tekintve egyértelműen Bach lipcsei zenei körülményeit igyekszik felidézni, a tempóvételek, a frazeálás, a karakterek megformálása tekintetében beépítve zenélésükbe az elmúlt évtizedekben a historikus előadói irányzat által elért eredményeket. A vezető szerep ezzel együtt természetesen a karmesteré, a Németországban is tanult, több nemzetközi versenyen díjnyertes, a Bach-életmű egyik legkiválóbb hazai orgonista-előadójának számító Liszt-díjas Ella Istváné, akinek ismert szakmai kiválósága borítékolható biztosítéka volt a magas színvonalnak. A Bach-együttes, amellett, hogy egyénileg igen jól képzett muzsikusok alkotják, összeszokott, igen jó szellemű társaságnak is tűnik nyilván ez annak is köszönhető, hogy bizonyos kulcspozíciókat ugyanazok a művészek töltenek be benne - tavalyi koncertjükről sok ismerős arcot is felfedezhettünk soraikban. Hasonlóképpen a négy énekes szólista (Szabóky Tünde, Bodonyi Katalin, Megyesi Zoltán és Jekl László) közül az első három a tavalyi János-passióban is főszerepet kapott érezhetően stabil alapokra építve, egy hullámhosszon gondolkodva dolgozik ez a közösség az ügyért.

A megszületett produkció legnagyobb értékét pontosan ebben, a szakmai követelményeknek magas színvonalon eleget tevő, ugyanakkor nagyon emberi, muzikális előadásmódban látom, mely jól eltalált tempóvételekkel elegendő időt hagyott a zenének a kibontakozásra, a hangzás iránti fokozott igénnyel szép harmóniában forrasztotta össze a szólamokat, s a művek dramaturgiai folyamatait is érzékletesen elevenítette meg. Kitűnő szólistateljesítményeket hallottunk az énekesektől, a zenekarból olykor előlépő, gyönyörű hangon és érzékeny formálással játszó oboisták, valamint a continuót előadó, elképesztően virtuóz összjátékot mutató cselló-bőgő-orgona trió hasonlóan főhajtást érdemel. A nagyszámú közönség lelkes vastapssal köszönte meg vendégeinknek a Takács Nándor püspök úr az optimálisnál kissé hosszabb kommentárjaival gazdagított, szép estét.

Az 1989-ben a barokk zene autentikus előadásának és a magyar zene ápolásának céljából alakult Bach-együttes már tavalyi fellépése alkalmából is a 18. század zenéjének interpretációs kérdéseiben alaposan felkészült muzsikusok társulásának bizonyult, ezt a benyomásunkat hétfői hangversenyük is megerősítette. Noha modern hangszereken játszanak, a 23 hangszeresből és 18 énekesből álló csoport létszámát tekintve egyértelműen Bach lipcsei zenei körülményeit igyekszik felidézni, a tempóvételek, a frazeálás, a karakterek megformálása tekintetében beépítve zenélésükbe az elmúlt évtizedekben a historikus előadói irányzat által elért eredményeket. A vezető szerep ezzel együtt természetesen a karmesteré, a Németországban is tanult, több nemzetközi versenyen díjnyertes, a Bach-életmű egyik legkiválóbb hazai orgonista-előadójának számító Liszt-díjas Ella Istváné, akinek ismert szakmai kiválósága borítékolható biztosítéka volt a magas színvonalnak. A Bach-együttes, amellett, hogy egyénileg igen jól képzett muzsikusok alkotják, összeszokott, igen jó szellemű társaságnak is tűnik nyilván ez annak is köszönhető, hogy bizonyos kulcspozíciókat ugyanazok a művészek töltenek be benne - tavalyi koncertjükről sok ismerős arcot is felfedezhettünk soraikban. Hasonlóképpen a négy énekes szólista (Szabóky Tünde, Bodonyi Katalin, Megyesi Zoltán és Jekl László) közül az első három a tavalyi János-passióban is főszerepet kapott érezhetően stabil alapokra építve, egy hullámhosszon gondolkodva dolgozik ez a közösség az ügyért.

A megszületett produkció legnagyobb értékét pontosan ebben, a szakmai követelményeknek magas színvonalon eleget tevő, ugyanakkor nagyon emberi, muzikális előadásmódban látom, mely jól eltalált tempóvételekkel elegendő időt hagyott a zenének a kibontakozásra, a hangzás iránti fokozott igénnyel szép harmóniában forrasztotta össze a szólamokat, s a művek dramaturgiai folyamatait is érzékletesen elevenítette meg. Kitűnő szólistateljesítményeket hallottunk az énekesektől, a zenekarból olykor előlépő, gyönyörű hangon és érzékeny formálással játszó oboisták, valamint a continuót előadó, elképesztően virtuóz összjátékot mutató cselló-bőgő-orgona trió hasonlóan főhajtást érdemel. A nagyszámú közönség lelkes vastapssal köszönte meg vendégeinknek a Takács Nándor püspök úr az optimálisnál kissé hosszabb kommentárjaival gazdagított, szép estét.

A megszületett produkció legnagyobb értékét pontosan ebben, a szakmai követelményeknek magas színvonalon eleget tevő, ugyanakkor nagyon emberi, muzikális előadásmódban látom, mely jól eltalált tempóvételekkel elegendő időt hagyott a zenének a kibontakozásra, a hangzás iránti fokozott igénnyel szép harmóniában forrasztotta össze a szólamokat, s a művek dramaturgiai folyamatait is érzékletesen elevenítette meg. Kitűnő szólistateljesítményeket hallottunk az énekesektől, a zenekarból olykor előlépő, gyönyörű hangon és érzékeny formálással játszó oboisták, valamint a continuót előadó, elképesztően virtuóz összjátékot mutató cselló-bőgő-orgona trió hasonlóan főhajtást érdemel. A nagyszámú közönség lelkes vastapssal köszönte meg vendégeinknek a Takács Nándor püspök úr az optimálisnál kissé hosszabb kommentárjaival gazdagított, szép estét.