Erdélyiek találkozója - A távolság csak földrajzi a szülőhazától

Kilencedik éve szervezi meg a Baracskai Erdélyi Közösség a találkozót, ahová a környékbeli településekről is szép számmal érkeznek családok. Érdekesség, hogy sokan a szülőföldjükön nem ismerhették egymást, hiszen nagy távolságokra laktak, s itt, az anyaországban sodorta őket egymás közelébe a sors, itt szövődtek új ismeretségek, barátságok. A magyarországi rendszerváltás és a romániai forradalom előtt félig-meddig illegálisan jöttek el a határhoz közeli Partiumból, s a többszáz kilométerre fekvő legendás Székelyföldről magánosok és családok, új otthont alapítani. A későbbiekben szabadon választhatták meg, hogy elhagyják-e őseik földjét, s a többségi nemzeten belül leljenek hazára. A találkozón a beszélgetésekből kiderült, hogy a legfiatalabbak innen is Nyugatra, távolabbra tartanak, a nagyobb kenyér reményében. Mások lélekben soha nem szakadnak el a szülőföldtől, a távolság csak földrajzi marad.

Fotó: Tóth Donát

A baracskai faluházban (Makovecz Imre alkotása) a baracskai háziorvos, Koloumbán Ottilia fő szervező fogadta a vendégeket. A doktornő maga is székelyföldi, Gyergyóból érkezett az anyaországba, itt alapított családot, a helyi közösség aktív tagja, önkormányzati képviselő. Köszöntőjében arra biztatta a találkozó résztvevőit, amiért létrehozták az ünnepek előtti időszakban a fehér asztal melletti alkalmat: beszélgessenek, keressék a közös emlékeket, érintkezési pontokat. Csomagok, üzenetek jönnek-mennek, közösen szerveznek hazalátogató utakat, nem ritka, hogy az Erdélyből áttelepült családok gyermekei itt találnak egymásra, szerelem, házasság erősíti a korábbi kötelékeket.

Fotó: Tóth Donát

A Kolozsvárott született Kispál Sándor zenész és zenetanár 1985-ben települt át, Tordason él, vele lakik idős édesanyja is – az öreg fát is át lehet ültetni a jó talajba. Téglás Lajos és felesége, Finta Margó 1988-ban hagyták el Marosvásárhelyt, egészségügyi szakemberekként vonultak nyugdíjba. Hetvenen felül is fiatalosak, Tordason laknak – Lajos székely vicceket mesélt a találkozón asztaltársainak, humoros kiszólásai életigenlését tükrözik. Kálmán Hajnalka a 90-es évek elején Székelykeresztúrról érkezett, a sárbogárdi Németh József a párja, ők a fiatalabb generációt képviselik, bár gyermekeik nekik is felnőttek.

Ennek az asztaltársaságnak a kedvence a huszonnégy esztendős Csíki Zoltán Levente, aki kitűnt jellegzetes, jóízű, élő, eleven tájszólásával. Nem véletlenül. Kérdtük tőle: honnan jött? A határban őrizte a törökbúzát, kétszáz méterre a házuktól, hangzott a székelyes válasz. Mármint még a múlt héten. Mert Levente csak vendégségbe érkezett a baracskai találkozóra. Elvégre nem volt feltétel, hogy csak Erdélyt elhagyottak jöhetnek mulatni! Jövő héten visszatér Nagygalambfalvára, a saját jószágába.