Ezért a dióhéjért ölnének a gyűjtők

Bár az Országos Széchenyi Könyvtárban tekintélyes minikönyv-gyűjteményt őriznek, mellette pedig magángyűjtők kollekcióitól is ámulhatunk, a fehérvári Moskovszky-gyűjtemény sem vallana szégyent a maga darabjaival. A babagyűjtemény mellett itt őriznek és mutatnak be néhány olyan minikönyvet, amely másutt nincs, vagy ha van is, azoknál jobb, megkímélt, sérülésmentes állapotban. A Moskovszky-gyűjtemény minikönyvei - nem mellesleg azon túl, hogy nyomdaipari remekek - igazi könyvritkaságok.

A legkorábbi darabot 1707-ben nyomtatták Lipcsében, de a miniatűr kabinetszekrényben és a babaszobák íróasztalain Shakespeare, Goethe és Schiller kötetek is sorakoznak a 19. század elejéről. Irodalomtörténeti szempontból is érdekes, hogy egy 1896-os kiadású könyvecskét Fenyő Miksa lányának, „Pannikának” dedikált egy hölgy: Csinszka, azaz Boncza Berta, Ady Endre özvegye.Még egy irodalomtörténeti ínyencség: egy minikönyvet annak idején Csokonai Vitéz Mihály is dedikált búcsúzóul múzsájának, Vajda Juliannának, szerelmes költeményei istenített Lillájának.

A minikönyv, benne Csinszka saját kézírásával a fehérvári babagyűjteményben látható
Fotó: Hetedhét Múzeum

A lemondás szülte fájdalmas szavaknál - "Élj vígan, Lilla!" - többet máshol Csokonai nem jegyzett be ajándékkönyvbe, ezért is számít különlegességnek, hogy ezt megtette, ráadásul egy minikönyvben.    Minderről és más izgalmas részletekről beszélt a múzeum Játék Szalonjának legutóbbi vendége, előadója: Elbe István, az OSZK információszolgáltatási igazgatója.

Maga a minikönyv műfaja amúgy évszázadokra nyúlik vissza és egy igazán érthető igény hívta életre: a középkorban, modern közlekedési eszközök híján legtöbbször lovon, szamáron, szekéren, vagy gyalog útra kelők, vándorlók is szerettek volna kikapcsolódni az általában több napos, olykor többhetes utazások alatt, ám kilónyi kötekeket nem cipelhettek magukkal önszórakoztatásul.

A tenyérben, zsebben elférő minikönyvek éppen ilyenkor tettek jó szolgálatot, számos utazónak pedig nem csak az elmét, de a lelket pallérozó útitársa is volt a nemzeti nyelvre fordított, pár centis Bibliája. (Ha még egy kicsit visszanyúlunk az időben, az ókorban már Cicero is említést tesz Homérosz: Iliászának egy dióhéjban elférő változatáról.)

A hölgyek a minikönyvet ékszerré tették: láncon, medalionként, csattal, gyöngyházberakással, vagy más módon ékítve díszítette az asszonyi nyakakat és dekoltázsokat.   A minikönyvek igazi elterjedéséhez azonban a könyvnyomtatás elterjedéséig kellett várni. Nagyon "trendik" voltak a rokokó idején, legújabb reneszánszukat pedig az 1970-90 közötti évtizedekben élték, amikor is a magyar könyvnyomdászat 500. évfordulójára számos minikönyvet adtak ki.

Ezeket a gyűjtők (akik egyben a készítők is) ma is nagy becsben tartják - a legnagyobb magyar minikönyvgyűjtő egyébként több, mint 5000 darabbal büszkélkedhet.