Ezt muszáj egy életen át játszani! - Gidófalvy Attila az elmúlt 46 évéről és a rockzenéről

- Hogyan kezdődött? Otthon a szülők kényszerítettek , hogy tanulj meg zongorázni?

- Azért sodrófával nem fenyegettek: ötéves koromban kezdtem zenét tanulni, és folytatom ezt a mai napig, mert a jó pap holtig tanul. Ha az embert a Jóisten megáldotta a zenei tehetséggel, akkor muzsikáljon teljes odaadással, tudása javával. Soha nem ugráltam a zenei műfajok között, elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát, de 1970-ben úgy döntöttem: a könnyűzene lesz az életem.

- Gyermekként kik motiváltak, amikor a könnyűzene mellett döntöttél?

- A 60-as, 70-es években sokan hallgattuk titokban a Szabad Európa Rádió adásait. Jimi Hendrix, a Deep Purple, a Led Zeppelin zenéi nagyon megérintettek, azt mondtam, ez az, amit csinálni akarok, ezen az úton szeretnék én is menni... Ekkor bukkantunk fel mi, magyar csávók, akik megpróbáltuk ezzel a zenével kifejezni magunkat, és megszületett a magyar rock!

Gidó hunyorít, és lám, ebben a nézésben benne van a zenész huncutsága, igaz, műfaj iránt érzett alázata is... (Fotó: Koppán Viktor)

- Kőkemény vonalat említettél a kezdetekből. De a szíved csücske a hard rock, ami ennél azért szelídebb...

- Vegyük alapul a billentyűs vonalat, ami az én sajátom. A Hammond orgona korszakos óriása volt John Lord, ő volt a példa a számomra. Ha hallgatod John játékát, felfedezheted, hogy a billentyűkkel gitárt helyettesített az alapokban, de aztán mindig gyönyörűen kibontakozott szólóban is az orgonán vagy a zongorán. A Beatrice esetében inkább AC/DC-szerű stílust játszottunk, de a Karthágóban már nagy szerep jutott a Hammondnak. Kocsándi Miki mutatta meg a west coastot, és ebben a Kar-thago saját stílust alakított ki.

- A korai évek, a Deep Purple Hammond álomvilága egy életre elvarázsolt?

- Amikor megismersz egy ilyen hangszert, ettől kezdve véged van! Ma már nehéz cipelni, de a nagyobb bulikra elvisszük, mert azt nem lehet semmivel sem pótolni. A Karthago az első nagy korszakától a mai napig az életem meghatározó része. A zenekar a világon egyedülállónak számít abban, hogy 37 éve ugyanabban a felállásban játszik, nem volt tagcsere. Ez annak köszönhető, hogy zeneileg és emberileg is egy húron pendülünk.

- Csodálkoztam, hogy egy briliáns technikájú fővárosi srác Budapestről mégis Szombathelyre ment el játszani, a Lord zenekarral. Miért?

- Ennek egyszerű oka volt, 1987-ben sok probléma jött össze a zenében és a magán-életemben. Aztán bejött 1985-ben az, ami tönkre tette az élő zene varázsát, a Csillagfény szerű diszkók, ahol a technika dominált és nem a zenélő ember. A playback-huszárok tönkretették a rockzenét, sokan abbahagyták, más zenekarok felbomlottak. Mi tettük a dolgunkat. Egyszer Berger Dödi Pista barátom szólt, hogy Gidókám, gyere le Szombathelyre, mentem, és ez nagyon jó választás volt! Új arcok, új lehetőségek, Erős Attila meg nagyon jó nótákat ír a mai napig. Picikét populárisabb világba kerültem, de a lényeg, hogy amit csinálok, annak köze legyen a rockzenéhez.

- Mivel akarod még meghódítani a világot?

- Nemrég megkérdeztem a professzort, hogy mennyi van még hátra? Mondta, nyugi, ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom, még sok. Rengeteg ötletem, zenészbarátom van, akikkel még nagyon sok mindent szeretnék, megvalósítani. Olyan dolgokat, amelyekben megmutathatom, hogy lám, ez vagyok én! Nem szabad lemenni kutyába, mert a pénz nem minden. Én 1971 óta folyamatosan a színpadon vagyok, világéletemben barátokkal zenéltem, és velük szeretnék mindörökké muzsikálni.

Nincs rossz közönség, csak fáradt zenekar

Gidó briliáns technikájú zenész, de a show-t néha mégis a bohócságig képes fokozni. Naná, hiszen azt mondja, a show hozzátartozik a zenéhez. Szerinte jól játszani ma már édeskevés. Ha valaki korrektül zongorázik, az semmi. Kell a látvány, a hangulat, ami megfogja a közönséget. Aki csak jót akar hallani, az hazamegy, felteszi a CD-t, és jó napot! A koncerten mosolyt, zenét, táncot, humort akar mindenki látni, és show nélkül savanyú az egész. Úgy véli: nincs rossz közönség, csak fáradt zenekar. Megtudtuk: Gidófalvy Attila pedig jól érzi magát a színpadon, egyaránt része a Karthagónak, a Lordnak, tavaly 30 éves várakozás után kijött a Fáraó CD-je, amire korábban azt mondták: köszönjük, nem kell egy újabb Pokolgép. A nagy budapesti drámák mellett ez is szerepet játszott abban, hogy lement Szombathelyre. Mert a lényeg: a zene számára halálig tart!