Minőségi zenében a jövő - Szakcsi Lakatos Béla és zenésztársai újra alakítják a Rákfogó együttest

A világszerte ismert és elismert zongoraművész, zeneszerző, a hazai jazz élet egyik legnagyobb alakja, Szakcsi Lakatos Béla lépett föl zenésztársaival, Kőszegi Imre dobossal és Orbán Győző bőgőssel az Alba Regia Fesztivál első napján. A belvárosi nagyszínpad előtt megteltek a széksorok, és sokan nézték, hallgatták a koncertet kissé távolabbról is. Úgy tűnt, a jazznek és a remek zenészeknek még mindig megvan a stabil rajongótábora, s ezt Szakcsi Lakatos Béla is így látta koncert közben.

Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy a 2014-ben Alba Regia Fesztivál néven újra életre hívott rendezvény komoly múlttal rendelkezik, elődje a több mint 20 éven át működő Alba Regia Interjazz Fesztivál volt. Ezen az akkori zenei nagyságok között Szakcsi Lakatos Béla is fellépett, így megkérdeztük, milyen emlékeket őriz.

- Nagyon jó volt itt játszani. Most, mielőtt felléptünk, leültünk a közeli hotel éttermében, s ott derült ki számomra, hogy annak idején is jártunk már ott, akkor még Velencének hívták. A szomszédban, a színházban voltak a koncertek. Fehérvár világhírű város lett, amerikai, európai zenészek is jöttek ide. Mi azért attól a rendezvénytől függetlenül is rengeteget léptünk fel a városban.

Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész a koncerten beszélt a fesztivál múltjáról és röviden felvezette a számokat is Fotó: Molnár Artúr

- Mit gondol, milyen jövője lehet a megújított fesztiválnak?

- Remélem, hogy valóban újra éled, minden pénz kérdése. Úgy látom, hogy a közönség jó, s ez régebben is így volt. Ám a sikerhez kellenek külföldi együttesek, de azt hallottam, hogy az is megvan.

- Mit gondol, a mai pályakezdő jazz zenészeknek nehezebb dolguk van, mint annak idején önöknek?

- Nehezebb. Egyrészt, mert többen vannak, másrészt tanulás szempontjából jóval nagyobb az anyag. Amikor mi a hetvenes évek elején kezdtünk, még nem volt ennyi kotta, lemez, leírt improvizáció, mint ma. A jazz zenével most nehezebb boldogulni, mert a népzene jelentős szerepet kapott nálunk is. Ez nagyon jó, csak az a bajom vele, hogy nincs rendesen kidolgozva. Viszont van benne lehetőség, s később majd jól kifejlődhet. Népzenében én is gondolkoztam, az első felvételt a 2000-es évek elején csináltam egy zongorával, egy furulyával, egy opera-és egy népdalénekessel. Az baj, ha alacsony színvonalú az eredmény, mert akkor a közönség elvárása is alacsony lesz. De biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb kialakul a minőség ebben is.

- Melyik irányzat hat most leginkább a jazzre?

- A jazz már évek óta a klasszikus zenéből él. Sok amerikai zenész példaképe Bartók Béla. Eddig minden századnak az elején, körülbelül a 15-20-as évig kialakult a klasszikus zene fő vonala. A 20. században például Sztravinszkij ekkorra már megírta a Tűzmadarat, Bartók A kékszakállú herceg várát. Ez most késik, de előbb-utóbb eljön, és a jazzre is hatással lesz. Újítani általában akkor szoktak, amikor valami már nem működik. A klasszikus és a jazz zene közönsége hamarosan kiöregszik, a népzene civilizálódik, a popzene az, ami fejlődőképes, s a mai generáció ezt szereti a legjobban. Tehát valahogy ezzel lehetne fúzionálni. Azok nyernek majd, akik ezeket a műfajokat jól és tehetséggel össze tudják rakni. Ma már ugyanis egy zenésznek nem elég egy stílusban otthonosan mozogni, mint annak idején, hanem több műfajhoz kell érteni.

- A koncert végén elmondták: újra alakul a Rákfogó együttes, amelyet ön alapított a 70-es években. Mit terveznek?

- A Rákfogót 1972-ben alakítottam, miután hazatértem New York-ból, egy Fender-zongorával. Azt a zenekart nagyon szerette a közönség, de az akkori tagok közül már nem tud mindenki velünk játszani. Orszáczky Miklós basszusgitáros meghalt, Ráduly Mihály szaxofonos nem játszik színpadon. Most Fekete-Kovács Kornélt hívtam meg, velünk lesz Babos Gyula, Kőszegi Imre és Orbán György. Emilio énekel majd, és Mága Zoltán lányát is elhívtam, aki nagyon jó popénekes. Már próbálunk, a bemutatkozó koncertünk október 26-án lesz a Művészetek Palotájában.