Bíborban, kalocsaiban

A nagyközségben két magas színvonalúan működő amatőr folklórcsoport bizonyítja, hogy a civilek milyen sokat tudnak tenni a hagyományőrzésért. A mostani hétvégén a Csókás Elek vezette Bíbor Néptánccsoport tartotta évről évre ismétlődő rendezvényét, a Váli-völgyi Vigasságokat. A községnek igazából két központja van, így alakult történelmileg. A Válvölgye főútvonala mentén húzódik az egyik, itt található többek közt a kastély, s az óvoda, s a másik az ófalusi részen, ahol a katolikus templom és az általános iskola áll.  Ez utóbbi színhelyet választották a színpadnak, s a mesterségek sátrainak felállításához Csókás Elekék, nem utolsó sorban a szépen felújított Tűzoltó és Községi Múzeum kedvéért. Büszkén mutogathatják a váliak a település ezen fertályát, ami fekvésében is egyedi. Az életnagyságú zsákvászon-ökröket befogták a kocsiba, babákat ültettek a bakjára, ez a gyerekeknél különösen nagy sikert aratott, de a felnőttek is szívesen örökíttették meg magukat a fogatnál.

A Bíbor Néptánccsoport dunántúli és erdélyi táncokat szokott bemutatni, e vidéken nincs olyan jelentős helyi néprajzi zenés-táncos hagyomány. Jellegzetes népviselettel sem dicsekedhet Fejér megye eme része, ezért is felvettek repertoárjukba kalocsai koreográfiát, s hozzá kalocsai barátok vállalták a csoport gyönyörűséges népviseletének az összeállítását. A Csákváron élő Tóth Árpádné Gubányi Mária, az ottani Múzeum Baráti Kör oszlopos tagja, közéleti személyiség édesanyja naiv festő volt, csodálatos életképein örökítette meg e néprajzi csoport életét, szokásait, viseletét. Kalocsa vadvirága címmel mutatták be képeit az édesanyának, néhai Gubányiné Greksa Erzsébetnek, ráadásként pedig Mária segített beöltözni kalocsaiba a vállalkozóknak a tűzoltó múzeumban – mintegy látványosságként.

A színpadon egymást váltották a tánc- és énekes csoportok, kézművesek kínálták portékáikat, a Bíbor Néptánccsoport több produkcióval varázsolta el a helyieket. Az időjárás kegyes volt, elmúlt a hőség, ám az eső sem mosta el a rendezvényt. A sok hagyományőrző fiatal (és idősebbek is) szemmel láthatóan élvezettel ölti magára a mára inkább szívbéli jelmezként összeválogatott népviseletet, ami világ- és Európa-szerte - szinte egyediként - olyan sokáig megmaradt a Kárpát-medencében. A másutt polgárosult országokhoz képest nálunk különleges volt a számos etnikai tájegység külsőségeiben hordozott népi öröksége.