Feledések és frusztrációk ellen - Hegedűs Ágota könyvekről, alkotószabadságról, visszhangról

– Hogy érted el, hogy te legyél Magyarország legfrusztráltabb írója?

– Nem én vagyok. Én csak nyertem egy ösztöndíjat, aminek a kiírása is frusztrációból eredt, mégis nagyon énközelinek éreztem, szimpatikus fricska a mai írótársadalmi és könyvkiadási helyzetre, még ha túlzó vagy sarkító is. A magyar közállapotokra való tekintettel Jászberényi Sándor író külföldi kiadásai szerzői jogdíjának összegéből egy évente kiosztandó díjat hozott létre, a Frusztrált Író Ösztöndíjat. (A nevet Györffy Ákos költő adta.) Az évente kiadott ösztöndíj egy hét nyugodt alexandriai alkotómunkát kínál fel magyar nyelven író alkotóknak. Én csak elolvastam a kiírást, és megfeleltem minden kritériumnak.

Az egyáltalán nem frusztrált külsejű fehérvári író nyolc éve publikál irodalmi felületeken és lapokban (Fotó: Harza Tamás)

– Mit jelent számodra az alkotószabadság – akár a konkrétan elnyert, akár általában?

– Talán semmit. Időfüggő a dolog. Ha van időm, írok, ha nincs, akkor olvasok és anyagot gyűjtök mint néprajzkutató. Azt hiszem, Alexandriában egyáltalán nem fogok írni, csak naplót. Nehogy feledésbe merüljön bármi is. Lassan érnek meg bennem az írások, sose ülök le azzal a céllal, hogy most megírok pár verset vagy novellát, ha nincs kedvem írni, akkor elolvasom a régebbi szövegeket és javítok.

– Ismerőseid állandóan azzal nyaggatnak, mikor lesz már köteted.

– Nem mondhatom, hogy rajongótáborom van, de valóban sokan kérdezik, hogy hol olvashatnak. Körülbelül nyolc éve publikálok, folyóiratokban, antológiákban. És van a Google. Ráadásul van egy blogom, ahol összegyűjtve megtalálhatók az írásaim, nagyobb részük belinkelve. Nem tartom elsődleges célnak, hogy mielőbb kötetem legyen. Nagyjából össze van állítva egy verseskötetre való, és a novelláimból is lehetne egy fogyasztható vastagságú könyv. De tényleg nem ez a lényeg.

– Szerinted hol a helyed a mai kortárs irodalomban? És hol szeretnél lenni?

– Magasságban egész jó helyen vagyok, korban már nem annyira. A mai kortárs irodalom szerintem nem rangsorolható. És ott szeretnék lenni, ahol vagyok. „A hely ahol éppen vagy, az a te helyed.”

– Hazai és nemzetközi viszonylatban ki az az író, akivel szívesen beszélgetnél irodalomról egy kávé mellett?

– Ha irodalomról kell beszélni, akkor senkivel. Ha bármi más lehet a téma, akkor is minimum tízes listáim vannak. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy a kortársak közül sokat ismerek és sokukkal találkozom is. Talán Sofi Oksanennel szívesen reggeliznék, de csak ha smink nélkül jön, és közben levágnám a haját, vagy befonnám. Hallgatnám a frusztrációit. Ja, hogy lehet az ember nem frusztrált? Ha magyar, akkor Szvoren Edinával mennék el szívesen egy tókörre biciklivel. Na, őt viszont kisminkelném. És érdekelne, honnan meríti a novellaötleteit. De tényleg. Nagyon bírom, ahogyan ír.

– Mit olvasol idén nyáron?

– A könyvhéten hatvannégy darab könyvet vettem, mind kortárs, sok vers, pár külföldi író. Szóval egy méter könyv áll halomban. Legutóbb Baricco összes könyvét olvastam, most Franzen Diszkomfortzónáját, ami nem tetszett, de újraolvastam Brautigan Pisztrángfogását is. Magyarokat nem mondok, mert elbízzák magukat. Mindenkit olvasok, ha ez jó válasz.

– Rövid- vagy hosszútávíró vagy? A kis terjedelmek vagy a hosszú lélegzetűek vonzanak inkább?

– A rövidek. Bár sokszor úgy érzem, ha azt kérik tőlem, hogy férjen el egy oldalon a szöveg, akkor inkább nem is adom le, mert vannak sztorik, amiknek kell a lélegzet. Később aztán ugyanezeket a szövegeket nagyon meghúzom. Szeretem, ha a szöveg kopog, tak-tak.

– Milyen visszhangot keltett friss „frusztrálíróságod” a szakmai és a privát körökben? É te melyikre hallgatsz ezek közül?

– Majd, ha megírom, hogy milyen volt Alexandria, annak lesz visszhangja. Nagyon örülök annak, hogy a zsűri szakmailag ítélte meg a szövegem, és hogy jónak találták. A pályázat zsűrije: Kőrösi Zoltán, Péterfy Gergely, Gerlóczy Márton, Matt Henderson Ellis és Kálmán Gábor író, illetve Pál Dániel Levente költő volt. Fontos a recepció. A szeretteim, és akik ismernek jól, szívből velem örültek az ösztöndíjamnak. A többi pedig nem érdekel. Intrikák mindig is voltak, természetesen jelen esetben sincs ez másképp. Egy hét Egyiptom viszont klassz lesz.