Eleje, közepe és vége - Somos Ákos Férfikor címmel rendezett zenés versmondó estet

Vers. Iskolában kötelező, később erősen rétegműfaj. Férfikor. Minden költészetszerető kamaszfiút utolérő, elmélkedésre, összegzésre késztető létállapot. Teltházas verses est címe az Igézőben, 2015 áprilisának egyik kellemesen tavaszias estéjén.

– Férfikor: neked mit jelent? Hol tartasz most az életedben, szükséged volt/van-e összegzésre? – kérdeztem az est ötletgazdáját, szerkesztőjét, Somos Ákos sportriportert, aki erre az estére zenetanár barátját, Esze Tamást ültette a zongora mögé az Igézőben.

– Arra volt szükségem, hogy „elmondjam mindenkinek, amit nem mondhatok el senkinek”. Negyvenöt éves vagyok – egyszerűen hiányzott, hogy közönséget kapjon sok gyönyörű gondolat, ami nekem tetszik, amiket fontosnak tartok. Több mint húsz éve nem álltam színpadon, szóval nem volt biztos, hogy működni fog a dolog, nyilván nem a versek, hanem az előadó miatt. De abban biztos voltam, hogy a szöveg jó, és ha át tudom adni, hatni is fog. Valaha Jordán Tamásnál tanultam színészetet rövid ideig, amit ő tanított, abból próbálok összetákolni egy kifejezésmódot. (Népszerű színészünk Eleje, közepe, vége című verse az est elején és végén hangzott el – a szerk.) Nem szavalni akartam, hanem beszélgetni, költők nyelvén. Szerencsére – úgy érzem – sikerült, mert a közönség kész volt befogadni a gondolatot. Ami pedig a férfikort illeti: a legjobban az elhangzott Darvasi-szöveg fogalmazza meg a szorongásokat. Én is olyan szakmában dolgozom, ahol állapot, hogy „jönnek a fiatalok”, és nem könnyű olykor megélni, hogy máshogy néznek az „öregekre”, mint egymásra. Mégis el kell fogadni.A Somos-családban a fiúk (Ákos és ikre, Zoltán számára) családi örökség az irodalom- és verszeretet. Édesanyja magyartanár, a családban mások is voltak pedagógusok, úgy alakult, hogy „szövegközpontú” lett, ami, mondja Ákos, a gyakorlatiasság, hétköznapi racionalitás szempontjából nem jó hír.

Somos Ákos Jordánt szaval, a háttérben Esze Tamás zongorista volt a partner – a jól sikerült estet május 29-én megismétlik, 19 órai kezdettel az Igézőben (Fotó: Koppán Viktor)

– De bárhogy is van, ehhez az egyhez ragaszkodtam: a művészet, az irodalom olyan dolog, amiért lehet, hogy nem adnak semmit a boltban, de amiért érdemes élni. Mellesleg a gimnáziumi osztályfőnököm, egyben matek, fizika, technika tanárom is ott volt az estemen, ő mindig is a humánum és a gyakorlatiasság harmonikus együttélését szimbolizálta számomra.

Az olvasás, írás, a versek sokaknak segítenek átlendülni egy-egy nehéz élethelyzeten, kortól függetlenül. Somos Ákos azt vallja, ehhez valószínűleg írnia kellene az adott verset. Az írás terápia, szerinte is.

– Nekem, mint befogadónak inkább a ráismerés élményét adja: hogy kimondatott valami, amit én is úgy gondolok. Ilyen szempontból például a műsoromban is szereplő Székely János világos, tiszta gondolatait, csavaros logikájú verseit nagyon szeretem, nem véletlenül az ő versének címét választottam az este címének is, a Férfikort.

– Mit gondolsz, hogyan lehetne elősegíteni, hogy a mai fiatalok több verset olvassanak, halljanak?

– Alighanem sehogy, de ez nem egy nagy program. Verset mindig kevesen olvastak, más kérdés, hogy a költők és írók régebben nagyobb tekintéllyel bírtak. Ma más a helyzet – de abban, hogy egy versben megfogalmazott gondolatok valahogy megmaradjanak a fejekben, az enyémhez hasonló műsorokkal talán picit lehetne segíteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni: ha pár szabad gondolat megtetszik valakinek azért, mert valaki más érthetően elmondja, már elégedettek lehetünk. A kultúra feladata kimondani dolgokat, akkor is, ha egyre kevesebben hallgatják és értik meg azokat a dolgokat.