Észak-Korea: Karafiáth Orsolya tervezett regénye miatt is vállalta az utat

Vezér, diktatúra, sajnálat, Kim Dzsongun, elzártság, rabszolgaság, koncentrációs tábor, személyi kultusz, hiánygazdaság – e szavak érkeztek gyors körkérdésemre, amelyben azt kértem pár baráttól, írják le, mi jut eszükbe elsőre Észak-Koreáról.

Karafiáth Orsolya író, költő úti beszámolója csak megerősítette azt a képet, ami itthon egy átlagember fejében kialakulhatott a hivatalos nevén Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról. A sokarcú és sokoldalú költő tavaly májusban egy barátjával, Izsák Sipos Szilárd képzőművésszel látogatott el az országba, ahol a mai napig diktatúra van. Az ott tapasztaltakról először Budapesten, a Gödör Klubban mesélt nagyszámú hallgatóságának, majd második helyszínként a székesfehérvári Új Magyar Képtárban osztotta meg élményeit, a sokszor abszurdnak ható történeteket, ugyancsak népes közönség előtt.

Karafiáth Orsolyát több helyre is meghívták, hogy tartson élménybeszámolót útjáról. Fotó: Koppán Viktor

Orsolya az észak-koreai nőkhöz hasonló megjelenést vett föl erre az estére is: öltözéke például az a tradicionális ruha (hanbok) volt, amely egyenméretben kapható, s csupa műszál volta miatt nem éppen kényelmes, ennek ellenére kötelező hordani. Élményeit kivetített fotókkal illusztrálta, ezek többségét ők készítették, ám voltak internetről szerzett képek is, mert fotózni sem lehet teljesen szabadon. S ez csupán egy szabály a sok közül, amely az ottani diktatúrát jellemzi. Orsi például elmondta: egyéni beutazóként jutottak el a fővárosba, Phenjanba, ám előtte elvették tőlük a SIM-kártyát és az útlevelet. Kaptak három kísérőt – tolmács, idegenvezető, sofőr – akik minden programra kísérték őket. Megengedett útvonalakon járhattak, s helyi emberekkel nem beszélgethettek csak úgy (a képeket látva amúgy sem sokan időznek a városban, az utcákon...). Hallhattunk a többi között az áramkimaradásokról, a papírhiányról, az éhezésről, s láthattunk fotókat a rengeteg, egy kaptafára készült emlékműről, szoborról, amelyek nagy része a személyi kultuszt erősíti vagy a népet, a koreai háború hőseit ábrázolja.

Mint azt Orsi az esten elmondta: az érdekelte, turistaként mit lehet látni az országból, s ebből mennyit lehet itthon átadni. Élménybeszámolója előtt arról kérdeztem, miért vágott bele az utazásba.

– Érdekelt, milyen az élet egy diktatúrában, Szilárd és én is dolgozni akartunk ezzel a témával. Ő festményeket készít, én pedig verseket tervezek az átéltek kapcsán. Tervben van még egy regény édesanyámról és nagyanyámról, akik vaskosan benne éltek a Rákosi-korszakban. Úgy hallottam Észak-Koreáról, az ottani légkör hasonló, mint ami nálunk, illetve Romániában akkoriban volt, a kíváncsiság mellett tehát ezért akartam megtapasztalni testközelből a diktatúrát. A történet valamelyest fikció lesz, de még kell hozzá legalább másfél-két év, mire megírom – meséli Orsi, aki azt is elmondta, eléggé sokkoló volt számára az élmény.

– Belőlem teljesen kihozta a szabálykövető, szófogadó gyermeket. Állandóan arra gondoltam, mit szabad csinálni, mit nem, hogyan kell viselkedni, és ez igencsak nyomasztó. Közben viszont nagyon érdekes az egész, más világ, kultúra, az emberek például nagyon kedvesek.

Az élmények Orsi költői énjét is megihlették: konkrét sorok születtek, amelyekből később összeállhatnak a versek. Ezek olyan kötetbe kerülhetnek majd bele, amelybe egyéb utazási élményeiből fakadó versét gyűjti össze. Nyáron például Mongóliába szeretne ellátogatni.

Mindezek előtt azonban már idén tavasszal az Él című új könyvvel jelentkezik a világjáró költő, aki az elmúlt hat év lírai terméséből válogatott, meghatározott koncepció szerint, inkább női témákat érintve. A verses kötetnek helyi vonatkozása is van: a képanyag, a borító Oláh Gergely Máté fotós munkája – tudtuk meg Orsitól, akivel a minap a Vörösmarty Színház Mesterkurzus című előadásán is össze lehetett futni. Nagyon érdekelte a darab, egyrészt, mert személyesen ismeri a benne közreműködők jó részét, másrészt ez is kapcsolódik a tervezett regényéhez. A Mesterkurzus szintén a diktatúra természetét ábrázolja művészek sorsán keresztül, a sztálini Szovjetunióban...