A világról, Vonnegut szemén keresztül

A KafkaBeat állandó közönsége megszokhatta, hogy a szerda estéken (is) szinte mindig valamilyen, a hely adottságaira szabott színházi történés, felolvasó est, esetleg koncert szórakoztatja őket. A vendégek a narancsszínű, füstös félhomályban, lámpaernyők alá, mellé húzódva, szinte egymással összeérő asztaloknál, székekben, fotelekben, egy pohár itallal, egy falat szendviccsel a kezükben, akár testközelből figyelhetik az előadók produkcióját. Akik a pult előtti csevegés után egyszerűen csak középre, a kis emelvényre sétálnak és megkezdik műsorukat – legutóbb például az amerikai irodalom fontos alakjáról, a nemrég elhunyt Kurt Vonnegut regényíróról, esszéistáról.
Vonnegut szerint a világ – e címet viselte az est, amelyen Máté Richárd olvasott föl rövid és szellemes Vonnegut-írásokat, a szünetekben pedig Hekele Dániel fújt lágyan andalító dallamokat hangszerébe. Richárd előadását kellékkel, egy kis táblával színesítette, amelyre a szövegtől függően rajzolt és írt föl krétával különböző dolgokat. Például egy koordináta rendszert, amelyről Vonnegut beszélt, illetve írt a jó sors és a balsors taglalása kapcsán. A kellő éllel megfogalmazott mondatoknak mesék, irodalmi művek főhőseiről - és általában arról, milyen történeteket is szeretnek az emberek -,  humoros nyomatékot adott a jó sors és balsors tengelyén elhelyezkedő koordináta rendszer. Itt jött a képbe Franz Kafka, akinek Az átváltozás című abszurd regényében a féreggé váláson megy rögtön keresztül a főszereplő, Gregor Samsa. Balsors, de jó erős, már a kezdet kezdetén – fogalmaz Vonnegut, a rá jellemző szatirikus hangnemben. S mi kacagtunk ezen is, akárcsak az egyéb példákon. Közben persze akaratlanul is gondolhattunk arra, vajon a mi sorsunk hol helyezkedne el ebben a banális, nagyon egyszerűen értelmezett rendszerben, jó sors és balsors között, a középszerűség határán - vajon hová is helyezné el az írói fantázia? Amely szatirikus hangnemben szólt az amerikai társadalomról, a fogyatkozó energiaforrásokról, a környezet ember általi felmorzsolásáról. Mosolyra fakasztó, de halálosan komoly társadalomkritika bontakozott ki a röpke háromnegyed órában, amely idő alatt nagyjából megtudhattuk, milyen Vonnegut szerint a világ.

A jövő hét szerda a program szerint a pajzán irodalomé. Ez minden bizonnyal más írói szemszögből közelít a világhoz és az emberi kapcsolatokhoz.

A KafkaBeat programjáról ide kattintva tájékozódhat!