Kastélyává lett a kis ház

Rácz Gáborék a hetvenes évek végén vették telküket. A területen szinte őskáosz uralkodott, fűz- és akácfákkal, ebből alakult ki a házaspár munkájának gyümölcseként az az idilli szépségű, hangulatos, nem mértanian szabályos, de rendezett kert, amelynek látványa rögtön lenyűgözi a kapun belépőt. A kis házba jutva sem rosszabb a kép, barátságos hangulatú nappali fogad kemencével, és ami még rögtön szembetűnik, az a rengeteg trófea. Később ki is derül, hogy Rácz Gábor vadászik, és ez csak elenyésző mennyiség gyűjteményéből, amelynek darabjai a családtagok otthonát is díszítik.

E környezetben mesél vendéglátónk a könyv keletkezésének történetéről, amelyet így elevenít fel:

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

Rácz Gáborék a hetvenes évek végén vették telküket. A területen szinte őskáosz uralkodott, fűz- és akácfákkal, ebből alakult ki a házaspár munkájának gyümölcseként az az idilli szépségű, hangulatos, nem mértanian szabályos, de rendezett kert, amelynek látványa rögtön lenyűgözi a kapun belépőt. A kis házba jutva sem rosszabb a kép, barátságos hangulatú nappali fogad kemencével, és ami még rögtön szembetűnik, az a rengeteg trófea. Később ki is derül, hogy Rácz Gábor vadászik, és ez csak elenyésző mennyiség gyűjteményéből, amelynek darabjai a családtagok otthonát is díszítik.

E környezetben mesél vendéglátónk a könyv keletkezésének történetéről, amelyet így elevenít fel:

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

E környezetben mesél vendéglátónk a könyv keletkezésének történetéről, amelyet így elevenít fel:

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

E környezetben mesél vendéglátónk a könyv keletkezésének történetéről, amelyet így elevenít fel:

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

- Véletlenül kerültünk ide, mert bennem sokáig munkált az érzés, hogy lehetőleg ne telepedjünk le sehová, mert egy telekhez túlságosan hozzá lennénk kötve. Ez végül így is lett, mert miután nekikezdtünk a kert rendezésének, szinte minden szabadidőnket lekötötte. A könyv megírásának pedig volt egy előzménye, még a hetvenes-nyolcvanas években, amikor egy nagysikerű, szociográfiai sorozat kapcsán kezdtem interjúkat készíteni bakonykúti emberekkel. Könyvtárakba jártam, dokumentumokat gyűjtöttem, felvettem néhány beszélgetést, hogy a faluról egy szociográfiai munkát csináljak, ha már egyszer itt vagyok. Ám ezek az interjúk nem egészen úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, és ez kicsit a kedvemet szegte, így abba is maradt ez a vállalkozás. Később több könyvet olvastam például arról, hogy egy amerikai színésznő vagy angol író vett Provence-ban, illetve Toscanában egy lepusztult házat, és csodálatosan felújította. Ekkor jutott eszembe, hogy ennek a háznak, a telek kialakításának a történetét is meg lehetne írni, mint amolyan krónikát a "hobbiépítkezésről", különösen, hogy ez baráti segítséggel, az itt élők összefogásával valósult meg - mesél Rácz Gábor, akitől azt is megtudtuk: a faluban akkoriban csak néhány betelepülő volt a sok őslakos mellett.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

Utcájukban hasonló anyagi helyzetűek, hasonló gondokkal küzdők kerültek össze, sok segítségre szorultak. Kalákában építkeztek, ehhez járultak hozzá a helyi mesteremberek munkájukkal. E kalandos folyamatot örökíti meg könyvében a szerző, aki ehhez már nem a korábban felvett anyagokat használta fel, hanem egyrészt saját élményeit, másrészt helyi emberekkel, jó ismerősökkel - köztük Bálint József fafaragóval - felvett beszélgetéseit írta meg. Kevert műfajű alkotás született, esszével, szociográfiával.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.

- Egész életemben világcsavargó voltam, rengeteg országban forgattam, de az idős koromra tudatosan készültem. Felépítettük magunknak ezt a kis lakot, és még nekem is furcsa, hogy egy faházról írtam könyvet, miközben ma kastélyokat építenek. Ám nekem ez a lak olyan, mintha egy kastély lenne - mondja Rácz Gábor, aki aggódik a magyar falu jövőjéért, és reméli, Bakonykúti szélén nem emelkedik majd nagyáruház.