Kultúra

2010.03.12. 03:29

Meglátni és megszeretni

Székesfehérvár - A Filharmónia-bérlet legutóbbi, a Vörösmarty Színházban rendezett hangversenyén cseh vendégművészek előadásában, óriási sikerrel hangzott fel Verdi Requiemje.

Szabó Balázs

Jóllehet a cseh zenei élet világszínvonala felől nem voltak kétségeim, a selyempuhasággal megszólaló első taktusok után bizony nyeltem egy nagyot: nem mostanában hallottunk errefelé ilyen finom és mégis erőteljes kórus- és zenekari hangzást. (A Nemzeti Filharmonikus Zenekar két héttel ezelőtti játékára azért jogos nemzeti büszkeséggel emlékezhettünk vissza...) A hangzáskép szépségén túl az összjáték hasonlóan megragadó tökéletességűnek bizonyult, márpedig ez soha nem a véletlen műve! Mint megtudtam, a meglehetősen regényes külsejű, 30-as éveinek (és karmesteri karrierjének) elején járó Aleksandar Markovic és a zenekar között amolyan meglátni és megszeretni típusú kapcsolat áll fenn: a fiatalembert bemutatkozó hangversenye után, 2009 nyarán azonnal vezető karmesternek választották a brnóiak. A hivatásának külső megjelenésében szinte filmbe illően megfelelő ifjú maestro az est végére teljesen meggyőzött arról, hogy a fellelkesedett orkeszter szakmai szempontból sem elhamarkodottan döntött szerződtetéséről. Határozott elképzelésekkel bíró, intelligens, igen jó fülű és kiforrott technikai tudású karmestert ismerhettünk meg személyében, aki korát meghazudtoló érettséggel, a született profi önbizalmával vezette át együttesét a hatalmas partitúra buktatóin. Zenekara és a kórus mindenben hasonult hozzá: a tökéletesen kiegyensúlyozott produkcióban minden szólam és hangszercsoport maximálisan teljesített, s ráadásul az egészből sugárzott a közös zenélés öröme.

Markovic koncepciója egyébként hallhatóan a nagy formai egységek biztos megragadására épült, melyben a szokottnál nagyobb figyelmet fordított a részletek gondos megmunkálására. (Az előadás ezáltal kevéssé drámai, inkább ünnepélyes karaktert kapott.)

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Jóllehet a cseh zenei élet világszínvonala felől nem voltak kétségeim, a selyempuhasággal megszólaló első taktusok után bizony nyeltem egy nagyot: nem mostanában hallottunk errefelé ilyen finom és mégis erőteljes kórus- és zenekari hangzást. (A Nemzeti Filharmonikus Zenekar két héttel ezelőtti játékára azért jogos nemzeti büszkeséggel emlékezhettünk vissza...) A hangzáskép szépségén túl az összjáték hasonlóan megragadó tökéletességűnek bizonyult, márpedig ez soha nem a véletlen műve! Mint megtudtam, a meglehetősen regényes külsejű, 30-as éveinek (és karmesteri karrierjének) elején járó Aleksandar Markovic és a zenekar között amolyan meglátni és megszeretni típusú kapcsolat áll fenn: a fiatalembert bemutatkozó hangversenye után, 2009 nyarán azonnal vezető karmesternek választották a brnóiak. A hivatásának külső megjelenésében szinte filmbe illően megfelelő ifjú maestro az est végére teljesen meggyőzött arról, hogy a fellelkesedett orkeszter szakmai szempontból sem elhamarkodottan döntött szerződtetéséről. Határozott elképzelésekkel bíró, intelligens, igen jó fülű és kiforrott technikai tudású karmestert ismerhettünk meg személyében, aki korát meghazudtoló érettséggel, a született profi önbizalmával vezette át együttesét a hatalmas partitúra buktatóin. Zenekara és a kórus mindenben hasonult hozzá: a tökéletesen kiegyensúlyozott produkcióban minden szólam és hangszercsoport maximálisan teljesített, s ráadásul az egészből sugárzott a közös zenélés öröme.

Markovic koncepciója egyébként hallhatóan a nagy formai egységek biztos megragadására épült, melyben a szokottnál nagyobb figyelmet fordított a részletek gondos megmunkálására. (Az előadás ezáltal kevéssé drámai, inkább ünnepélyes karaktert kapott.)

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Markovic koncepciója egyébként hallhatóan a nagy formai egységek biztos megragadására épült, melyben a szokottnál nagyobb figyelmet fordított a részletek gondos megmunkálására. (Az előadás ezáltal kevéssé drámai, inkább ünnepélyes karaktert kapott.)

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Markovic koncepciója egyébként hallhatóan a nagy formai egységek biztos megragadására épült, melyben a szokottnál nagyobb figyelmet fordított a részletek gondos megmunkálására. (Az előadás ezáltal kevéssé drámai, inkább ünnepélyes karaktert kapott.)

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

A szólókvartett mindazonáltal több érzelemmel, hamisítatlan operai hangütéssel állt elő: szintúgy Markovic karmestert dicséri, hogy a végén mégis közös platformra került mindenki. A magas színvonalon teljesítő énekművészek között egyértelműen Peter Mikulás vitte a prímet: a kiváló basszus lélegzetelállítóan szép megmozdulásokkal igazolta világhírének jogosságát.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

A záróakkordot, valamint a szólisták és a dirigens többszöri kihívását követően - hivatásának magaslatára emelkedve - a koncertmester adta meg a jelet a láthatóan igen jó hangulatban lévő muzsikusoknak a távozásra. Ha nem teszi, alighanem még most is tapsolunk.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Rossi 1868-ban bekövetkezett halála után az olasz zeneszerzők közös gyászmise megkomponálásával kívántak tisztelegni emléke előtt.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

(A szép terv sajnos nem vált valóra.) Verdi 1873-ban felelevenítette a gondolatot: ebben az esztendőben hunyt el Alessandro Manzoni, az általa igen tisztelt nagy író. Halálának egyéves évfordulójára, 1874-re írta meg

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Requiem-jét, mely az 1874. május 22-ei diadalmas milánói ősbemutató óta egyik legtöbbet játszott művének számít.

Ezek is érdekelhetik