Kultúra

2010.02.02. 03:29

Tanár, több szerepben

Székesfehérvár - Várjatok még néhány napig, hátha tévedés - mondta a gratulálóknak Nagy Károly, a Ciszterci Szent István Gimnázium könyvtárosa, tanára, aki a napokban a pedagógusoknak járó egyik legrangosabb minisztériumi kitüntetést, az Arany Katedra Díjat kapta.

J. Mező Éva

A sorkatonai szolgálat után Nagy Károly élettapasztalat szerzése céljából az NDK-ba, Karl-Marx-Stadtba utazott - esztergályosnak. Életében akkor látott először esztergapadot, de a nyelvtanulás, az akkor ritka utazási lehetőség és a kalandvágy vonzotta. Hétvégenként bejárta a környező nagyvárosokat: Lipcsét, Berlint, Drezdát. Ott ismerte meg feleségét is, a szintén könyvtáros Frigyik Katalint: - Érdekes volt létezni abban a légkörben, Walter Ulbricht világában. Félelmetes világ volt: zászlókkal, nemzetvezetők óriási képeivel díszített nagyüzemben dolgoztunk, amit nálunk már lebontott a társadalom - mondta.

Itthon a messzire szakadt könyvtárost Velence és Ercsi után 1972-ben hívták meg a megyei művelődési osztályra. Nehéz volt akkor elképzelnie, hogy hivatalnok lesz, 18 év lett belőle: - A legnagyobb gondot az ideológia jelentette - emlékezett vissza erre az időkre -, ehhez voltak jó partnerek a minisztériumi dolgozók. Amikor nehéz helyzetbe kerültünk, megvédtek bennünket. Szerveztünk például olvasótáborokat fiataloknak. Körberaktuk őket a művészetek reprezentáns alkotásaival, és meghívtunk hozzájuk művészeket is. Előfordult, hogy olyan személyt kértünk fel, akit nem látott szívesen a politikai elit. Ezek az alkalmak feletteseinknek köszönhetően mindig elsimultak .

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

A sorkatonai szolgálat után Nagy Károly élettapasztalat szerzése céljából az NDK-ba, Karl-Marx-Stadtba utazott - esztergályosnak. Életében akkor látott először esztergapadot, de a nyelvtanulás, az akkor ritka utazási lehetőség és a kalandvágy vonzotta. Hétvégenként bejárta a környező nagyvárosokat: Lipcsét, Berlint, Drezdát. Ott ismerte meg feleségét is, a szintén könyvtáros Frigyik Katalint: - Érdekes volt létezni abban a légkörben, Walter Ulbricht világában. Félelmetes világ volt: zászlókkal, nemzetvezetők óriási képeivel díszített nagyüzemben dolgoztunk, amit nálunk már lebontott a társadalom - mondta.

Itthon a messzire szakadt könyvtárost Velence és Ercsi után 1972-ben hívták meg a megyei művelődési osztályra. Nehéz volt akkor elképzelnie, hogy hivatalnok lesz, 18 év lett belőle: - A legnagyobb gondot az ideológia jelentette - emlékezett vissza erre az időkre -, ehhez voltak jó partnerek a minisztériumi dolgozók. Amikor nehéz helyzetbe kerültünk, megvédtek bennünket. Szerveztünk például olvasótáborokat fiataloknak. Körberaktuk őket a művészetek reprezentáns alkotásaival, és meghívtunk hozzájuk művészeket is. Előfordult, hogy olyan személyt kértünk fel, akit nem látott szívesen a politikai elit. Ezek az alkalmak feletteseinknek köszönhetően mindig elsimultak .

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

Itthon a messzire szakadt könyvtárost Velence és Ercsi után 1972-ben hívták meg a megyei művelődési osztályra. Nehéz volt akkor elképzelnie, hogy hivatalnok lesz, 18 év lett belőle: - A legnagyobb gondot az ideológia jelentette - emlékezett vissza erre az időkre -, ehhez voltak jó partnerek a minisztériumi dolgozók. Amikor nehéz helyzetbe kerültünk, megvédtek bennünket. Szerveztünk például olvasótáborokat fiataloknak. Körberaktuk őket a művészetek reprezentáns alkotásaival, és meghívtunk hozzájuk művészeket is. Előfordult, hogy olyan személyt kértünk fel, akit nem látott szívesen a politikai elit. Ezek az alkalmak feletteseinknek köszönhetően mindig elsimultak .

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

Itthon a messzire szakadt könyvtárost Velence és Ercsi után 1972-ben hívták meg a megyei művelődési osztályra. Nehéz volt akkor elképzelnie, hogy hivatalnok lesz, 18 év lett belőle: - A legnagyobb gondot az ideológia jelentette - emlékezett vissza erre az időkre -, ehhez voltak jó partnerek a minisztériumi dolgozók. Amikor nehéz helyzetbe kerültünk, megvédtek bennünket. Szerveztünk például olvasótáborokat fiataloknak. Körberaktuk őket a művészetek reprezentáns alkotásaival, és meghívtunk hozzájuk művészeket is. Előfordult, hogy olyan személyt kértünk fel, akit nem látott szívesen a politikai elit. Ezek az alkalmak feletteseinknek köszönhetően mindig elsimultak .

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

Hat évvel ezelőtt Háry Ferenc iskolaigazgató kereste meg Nagy Károlyt, aki akkor már ismét a megyei könyvtárban dolgozott, és hívta a József Attila Gimnáziumba. A nosztalgián túl - ő maga és három gyermeke itt érettségizett - újabb lehetőséget látott a feladatban. - Szerencsés vagyok, mert kiváló környezetben könyvtárosként és médiatanárként is azt csinálok, amit szeretek. Sajátos dolog könyvtárosnak lenni. Más a viszonyom a gyerekekkel, mint a tanórán, ahol számon kell kérni. Hozzám a könyvtárba nem csak könyvért lehet jönni: itt gyereknek is, felnőttnek is lehet dicsekedni, de panaszkodni is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!