Hiába ítélték feledésre

Bársony István Sárkeresztesen született, Budapesten halt meg, és egyike annak a több tucat, 20. századi magyar írónak, akit felejtésre ítélt az elmúlt rendszer irodalomtörténet-írása. A kiváló természeti írót, aki előbb írt állatregényt, mint a világhírre szert tett Kipling, azonban csak a tankönyvekből sikerült száműzni: az alkotó életművének kutatója, az orvosként praktizáló Csiák Gyula nem egy könyvet mutatott a gyűjteményéből, amelyek az írótól a Móra kiadónál a rendszerváltást megelőzően megjelentek. Novelláit beválogatták például abba a gyűjteménybe is, amely a mára legendás Delfin sorozatban jelent meg. A könyv két kiadást is megért, és ma már elképzelhetetlenül magas, több tízezres példányszámban jött ki. Csiák Gyula 14 éves korában ismerkedett meg Bársony István világával, s nyugodtan elmondható: életre szóló volt a találkozás. 
A doktor, aki egyébként az író szülőfalujának a háziorvosa, 2004-ben fogott neki annak a kutatómunkának, amelynek eredményeként számos olyan novellát sikerült felkutatnia, amelyek korabeli újságokban, folyóiratokban ugyan napvilágot láttak, de kötetben ezeddig nem jelentek meg. Csiák Gyula a hatéves, sziszifuszi munka során - Urbán László irodalomtörténész segítségével - egy sor periodikát nyálazott át Az én újságomtól kezdve a Zalai Közlönyig, s öt, vaskos dossziéra való Bársony-novellát ásott elő . Ezekből az írásokból a doktor az író születésének 150. évfordulója alkalmával, 2005-ben tett először közzé egy kötetre valót Vadászhangok, hangulatok címmel. A családi vállalkozás által kiadott első kötetet csakhamar követte a második Magányos órák (Vadászhangok, hangulatok II.) címmel. Most pedig Csiák Gyula arról számolt be, hogy megjelent a sorozat harmadik darabja, a Nyomról nyomra is. Az ez utóbbi kötetbe beválogatott Bársony István-írások - kivétel nélkül - a korszak egyik legnagyobb példányszámú irodalmi lapjában, az Új időkben jelentek meg. A kötetben a természetírás mesterétől más témájú írások is olvashatók - ígéri a szerkesztő fülszövege.