A vihar-kórus szépen szólt

Ahogy néhány hete a bazilikában, a Teremtés Ella István vezényelte nagyszerű előadásának felvezetésében beharangoztam volt, a Musica Regia keddi második estjén a helyi erők az Évszakok tolmácsolásával tisztelegtek az idei Haydn-jubileum előtt. Elmondhatjuk: Székesfehérvár nemzetközi összevetésben is derekasan megállta a helyét, hiszen rövid időn belül a mester mindkét nagy oratóriumát meghallgathatták a zenebarátok (alighanem kevés hazai város dicsekedhet hasonló sorozattal).

Az előadógárda magját ezúttal a Drahos Béla vezényletével színpadra lépő Alba Regia Szimfonikus Zenekar alkotta. A kórusrészek gazdája az Alba Regia Vegyes Karra alapozott fesztiválkórus volt (karigazgató: Kneifel Imre). A csembalócontinuót Pogány Imola játszotta, Hanna és Lukács bájos szerelmespárját Lakatos Diána és Kiss Tivadar, Simon gazdát Szüle Tamás állította a Vörösmarty Színház színpadára. (A kiszámíthatatlan időjárás miatt a Városház tér helyett a teátrum adott helyet a produkciónak.)

A Teremtéstől eltérően az Évszakok ezúttal magyarul szólalt meg: sokkal követhetőbb is volt a hatalmas léptékű kompozíció. A döntésnek ugyanakkor hátrányait is megtapasztalhattuk. Egyfelől kiderült, hogy a libretto irtó gyenge: tovább rontott rajta az eredetit sokszor csak távolról követő fordítás. Másfelől az artikulációs problémák most valóban reflektorfényt kaptak. E téren - úgy érzem - Lakatos Diánának van a legtöbb tanulnivalója: szép színű, főleg a középfekvésben vivő erős hangját örömmel hallgattuk, de szövegéből időnként alig értettünk valamit. Kiss Tivadar hallhatóan alaposan felkészült a produkcióra: hangszínei, artikulációja és formálása kifogástalannak bizonyultak. A magas fekvésekben a szorítástól el-elcsukló vocét hallva azonban komoly kétségeim támadtak a szimpatikus fiatalember pályájának várható hosszával kapcsolatosan... Érdemes lenne kijavítani ezt a hibát! Fiatal kollégái oldalán Szüle Tamás képviselte a legjobb értelemben vett rutint: jól alakította szerepét. Egyedül a gyorsabb futamokban érzékeltem szólama időnkénti elkásásodását.

A tapasztalatot és lelkesedést jól ötvöző kórus óriási munkát végzett: a rendelkezésre álló szűk időkeretek között érzésem szerint mindent kihoztak magukból, amit lehetett. Az ősbemutatón majdnem 200 fős együttes állt Haydn rendelkezésére, most mindössze 38 énekes vágott bele a nagy kalandba. Ehhez képest kifejezetten erőteljes hangzásokban gyönyörködhettünk, főleg a Nyár vihar-kórusa tetszett. A zenekar (egy-két érzéketlen és kócos belépést leszámítva) szintén felnőtt a feladathoz.

A korrektül kivitelezett, színvonalas produkció szép fejezettel gazdagította a Musica Regia történetét. Reméljük, jövőre nem kell ennyivel beérnünk. Helyesbítek: ha muszáj, beérjük ennyivel - de kevesebbel nem.

Haydn nem volt elragadtatva a szövegtől

Az Évszakok librettója Thomson a maga korában igen népszerű költeményén alapul, melyet van Swieten báró fordított le és egészített ki Bürger és Weisse verseivel. Érdekes, hogy Haydn nagyon nem volt elragadtatva a szövegtől: elsősorban a librettista erőszakosságának volt köszönhető, hogy hozzáfogott a komponáláshoz. Az ősbemutatót 1801. április 24-én tartották Bécsben, a Schwarzenberg-palotában. Mondani sem kell talán: óriási közönségsikerrel.