Musztafa Bey is segített Keller Jánosnak

Keller János a Hiemer-házban rendezett díjátadó ünnepségen is vastapsot kapott: ám ezúttal a kollégáitól, akik kedvesen ölelgették, sőt - őszinte szeretetük jeléül - apró ajándékokkal is köszöntötték. Az ünnepség után, a folyosó lépcsőjére telepedtünk le beszélgetni a díjazottal:

- A közönség önre voksolt, de a kollégáitól is vastapsot kapott...

- A közönség mellett az ő véleményük a legfontosabb számomra: ezért boldogság nekem, hogy ekkora ovációval fogadták a hírt, hogy én lettem a díjazott. Az idén teljes volt a titoktartás: magam is meglepődtem, amikor kimondták a nevemet.

- Nyolc éve, amikor ideszerződött, milyen reményekkel kecsegtették?

- Amikor Péterffy Attilával, az akkori igazgatóval találkoztam, azért hívott Fehérvárra, mert hiányzott a fiatal hős típusa a társulatból. El is jöttek megnézni engem a veszprémi színházba, az akkori művészeti vezetővel, a drága Kozák Andrással. Azután pedig komoly szerepekkel kecsegtettek - és én nem csalódtam: a nagy prózai szerepektől kezdve a zenés főszerepekig igen sok figurát volt alkalmam játszani. De nekem nem a szerepek nagysága volt fontos! Én igen magas mércét állítottam magam elé. Tanulni, továbbfejlődni akartam, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak, és mind jobb színésszé válhassak. Ez a nyolc esztendő kiváló lehetőséget adott ahhoz, hogy tapasztalatokat gyűjtsek és képezhessem magam. Bízom abban, hogy ez a jövőben is így lesz.

- A veszprémi Petőfi Színházban hány évet töltött el?

- Összesen kilencet: a hároméves színészképző stúdiót ott végeztem el, de abban az időszakban is sok színpadi feladatom volt. Rövid időre - egy évadra - később elszerződtem Zalaegerszegre, de Vándorfi László igazgató újra Veszprémbe hívott, és olyan szerepeket ajánlott, amiknek nem lehetett ellenállni. Ezután jött Fehérvár, ahol szintén mind több feladatban volt alkalmam kipróbálni magam.

- A nagy áttörésnek a Cirkuszhercegnő című operettet tartottam...

- Valóban. Előtte mindig én játszottam a bonvivánt. Szurdi Miklós ötlete volt, hogy a Cirkuszhercegnőben táncoskomikusként lépjek színre, a bonviván pedig Buch Tibor lett. Akkor jöttem rá, hogy sokkal jobb nekem ez a szerepkör, ami később is az enyém maradt . Olyannyira hogy legutóbb eljátszhattam az egyik legnehezebbet közülük: a Bál a Savoyban című operettben Musztafa Beyt. Azon túl, hogy énekelni, szteppelni kell három órán át a színpadon, az is fontos, hogy az embernek kialakuljon a megfelelő ritmusérzéke, fel tudja építeni és pontosan le is tudja ütni a poénokat. Így a táncoskomikusként szerzett tapasztalatok segítettek más műfajokban, akár a prózai szerepek felépítésében is. Megtanultam, hogy az önfeledt komédiázás közben sok mindenre kell figyelni, és ez komoly kihívás. Korábban, a Chicago című musicalban például a konferansziét alakítottam, de közben vagy tízféle karaktert kellett megformálnom a színpadon...

- A munka Fehérvárhoz köti, de Veszprémben lakik. Megszokta az ingázást? A múltkor egy fehérvári boltban találkoztunk, a családjával vásárolt. Ezek szerint időnként ők is átrándulnak?

- Az ingázás nem jelent gondot: a buszon tanulok, olvasok vagy alszom. Ami a családot illeti: a feleségem és a kisfiam olyan biztos hátteret jelent számomra, ami nélkül nem tudnék helytállni a munkámban. Ők mindenben mellettem állnak. Az apósomékkal közös házban lakunk, és a feleségem szülei úgy szeretnek, mintha a fiúk volnék. Az anyósom számon tartja, mikor játszom, és aszerint főz, hiszen jobb, ha előadás előtt könnyebb ételeket eszem... A feleségemet a munkája Veszprémhez köti: ő a Petőfi Színház szervezési és marketingvezetője. Nagy öröm számomra, hogy sikeres a munkájában, ugyanakkor megérti, mivel jár a színészélet. A legutóbb, amikor a boltban találkoztunk, éppen a tizedik házassági évfordulónkat ünnepeltük: ebből az alkalomból töltöttünk néhány napot egy velencei szállodában, a kisfiúnkkal együtt.

- Mi a terve nyárra?

- Váradi Eszter Sárával lesz egy-két fellépésünk, emellett Veszprémben is volt az évadban egy bemutatóm: a Sing-sing musicalshow-ban szerepelek, amit előadunk a nyáron Tihanyban és a veszprémi várban is. Végre többet vagyok a fiammal, olvassuk a kötelező irodalmat. Igyekszem a könyvek szeretetére nevelni, mert számomra az olvasmány a legjobb barát, vigasz... De remélem, a tengerhez is eljutunk a családdal.