Utcai félreértés-cunami - új színházi bemutató

Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté című vígjátékának jelmezes próbáján jártunk a Vörösmarty Színházban. Pénteken lesz a premier. Az 1707-1793 között élt olasz szerző egyik sokat játszott sikerdarabját láthatja tehát a közönség. Mondom, az egyiket, mert bizton állítható, hogy az író műveivel nem bánt mostohán az utókor. Időről időre felbukkannak a hazai színpadokon. Ráadásul Fehérváron Mészöly Dezső nyolcvanas években készített fordítását használják, ami - Goldoni stílusához, szellemiségéhez és korunk ízléséhez igazodva - friss hangvételű, és a népi nyelv fordulatait is biztos ízléssel alkalmazza. Annak idején egyébként a darabot Miskolcon színpadra állító Major Tamás kérte Mészölyt az új fordításra, a miskolci színház művészeti vezetője pedig az a Csiszár Imre volt, aki a Vörösmarty Színházban rendezi most a darabot. Csiszár az egyik leg(el)ismertebb színházi művész Magyarországon, egyszer, nemrégiben már Székesfehérváron is dolgozott, ő rendezte a Kolpert úr című kiváló kamaraelőadást a Pelikánban.

- Több Goldoni-darabot - Bugrisok, A hazug, Két úr szolgája, Mirandolina - rendezett már. Mit tudott ez az olasz férfiú, milyen szerző?

- A világ egyik legcsodálatosabb szerzője volt. Olyan író, akit nagyon érdekelt az úgynevezett kisemberek élete, helyzete. Abban a korban élt, amikor éppen alakulgatott a polgárság, a történelem, a művészet kezdett átlépni a barokkba, és változott a színház is. A commedia dellarte-t kezdte váltani a polgári színjáték, Franciaországban Moliere, az olaszoknál Goldoni révén. Utóbbi pontos rajzot adott az új, polgári rétegről, bemutatva azokat a korábban ismeretlen problémákat, amelyekkel hirtelen szembesülniük kellett.

- Ebbe a sorba illeszkedik a Chioggiai csetepaté is?

- Ez a darab, ha úgy tetszik, a legalsóbb néprétegbe ereszkedik le , egyszerű halászemberek között játszódik, Velence kis külvárosában. Egyszerű gondolkodású emberek hétköznapjait mutatja, és ez csodálatos dolog, addig ugyanis nem volt példa erre a drámairodalomban. Goldoni tökéletes tükröt tartott korának, de ha jobban megnézzük ezt a Chioggiai csetepatét, a mi korunknak is. A mi életünkre is jellemző, hogy gyökértelenül téblábolunk ebben a világban, nem nagyon érezzük, tudjuk, mit miért csinálunk, és ebből a nemtudásból lesz aztán a félreértés, abból pedig a csetepaté.

- Népszerű darab, pedig maga a szerző ítélte úgy, hogy a meséje semmi. Nem a sztori fontos benne?

- A mese valóban csak ürügy. Nem az a fontos, hogy valaki vett valamit egy férfiembernek, hanem az ebből kialakuló félreértésrendszer. Az, amitől működésbe lép a dominóelv, és mindenki mindent félreért. Egyre sűrűsödik és duzzad ez tévedésáradat, a végén pedig valóságos féleértés-cunamival állunk szemben, már egymás életére törnek az emberek. Akárcsak és sajnos mai életünkben, a darab nagy részében is a piacon, az utcán történnek meg a dolgok. Az emberek késekkel, kövekkel mennek egymásnak, lényegében semmiért. Ennek az abszurditását próbáljuk megtalálni és láttatni az előadással. Ami természetesen vígjáték, méghozzá nagyon emberi és humánus darab.

A szerepeket Gerner Csaba, Zsurzs Kati, Jónás Andrea, Váradi Eszter Sára, Bata János, Brunner Márta, Xantus Barbara, Juhász Illés, Buch Tibor, Tűzkő Sándor, Gulyás H. Sándor, Száraz Dénes, Budaházy Árpád, Keller János játsszák az előadásban.

Nemrégiben Kiváló művész kitüntetést kapott Csiszár Imre, aki 1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és azóta folyamatosan rendez. Sok helyre hívják, számos felkérést kap, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színházi művész. Több teátrumban dolgozott, jelenleg a Pesti Magyar Színház társulatának tagja.