Sok horgász híve az angolnának a Velencei-tavon

Kígyóformájú hal, amely megtalálható édes, félig sós és sós vizekben is a vízfenékhez közel. Nyálkás apró pikkelyekkel borított teste bronzbarna színű felnőtt korában, páratlan úszói egybeolvadtak és a hasúszói hiányoznak. Rossz látással, és jól kifejlett szaglással rendelkezik. A szaglóérzékenység tekintetében világcsúcstartó, bizonyos illatokat (például a rózsaolaj illatát) 3,2 trillió-szoros hígításban is érzékelni képes. Ez a szagérzékenység körülbelül olyan erős, mintha mi, emberek harminc kilométer távolságból megéreznénk egy nyíló rózsa illatát szélcsendben! Az angolna gyakran hagyja ott a csalit azért, mert megérzi rajta kezünk szappan, kézápoló krém, olaj, benzin vagy akár nikotin szagát.

Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Nálunk a hatvanas évektől telepítették. Mára azonban úgy tűnik, nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos halfajunk jelentős táplálékkonkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük ki is pusztult (pl. Balaton 1991–92).

Óránként 50 kilométert úszik átlagosan, vizes fűben 5 kilométert tud megtenni egy nap alatt. Mérete 60–70 cm között van, súlya 1,2 kg. A nőstény példányok 2 méteresre is megnőhetnek, és elélhetnek 80–90 évig.

A táplálékát a vízfenéken keresi, amely java részt gerinctelen állatokból és halakból tevődik össze. Táplálkozását tekintve mindenevőnek mondható, fenéklakó mivolta révén az ott előforduló táplálékszervezetek alkotják táplálékának nagy részét. Néhányat említve: gyűrűsférgek, puhatestűek, csigák, kagylók, rákok, rovarok, halak, kétéltűek.

Horgászati tilalom alá hazánkban nem esik. Magyarországon korántsem lett olyan népszerű sporthorgász hal, mint más európai országokban. Horgászható fenéken, de például a Velencei-tavon népes tábora van az angolnára pergetőknek.