A mélyben dolgozókra emlékeznek mindenhol

Egy letűnt korszak utolsó képviselői még felhívják a figyelmet azokra az időkre, amikor a bányászat komoly pillére volt a gazdaságnak. Akkor kistelepülések emelkedtek, álmos mezővárosok lettek virágzó ipari központok a bányászok csákányütései, lapátemelései nyomán.

Palocsai Jenő

Emlékművek és bányászlámpák örökmécsesei állítanak emléket Mór bányászatának Fotó: Hrubos Zsolt

Nem hagyják feledni, mert nem feledhető egyik érintett család számára sem, amikor az apák a föld gyomrába indultak dolgozni, ahol a por, a metán, a betörő víz, a hőség, az állandó zaj és a megfeszített ﬁzikai munka egyszerre ette a lent dolgozók életét. A magas ﬁzetés és a korkedvezményes nyugdíj csábító volt, de az előbbiért annyival többet is kellett dolgozni, rosszabb körülmények között, az utóbbit pedig el is kellett érni. Naponta úgy álltak be az aknába zuhanó kasba, hogy előtte félhalkan elolvasták a bejárat feletti buzdító köszönést: Jószerencsét!, mint egy imát, hogy vagy a szerencse vagy Szent Borbála, a bányászok védőszentje, de valaki legyen velük lent, hogy a bányakürt szavára fel tudjanak jönni, hogy porosan, sárosan, de újra lássák a családot.

Az ezekre az időkre emlékezők mindig szeptember elején hajtanak fejet a bányászemlékművek előtt. Közülük is kiemelkedő helyet kap a pusztavámi Márkus-hegyi bánya és az ott történt bányakatasztrófa áldozatainak állított szomorú emlékmű. A koszorúzáson részt vett Törő Gábor és Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, majd koszorúzott az oroszlányi, a bokodi, a móri városvezetés és a Vértesi Erőmű vezérkara is.

Bányászat már nincs, de a hagyományőrző csoportok megálljt parancsolnak a feledésnek
Fotó: Fenesi András

Kisgyónban is koszorúztak. Kereken 50 évvel ezelőtt készült el a Kodály Zoltán utcai bányászlakások nagy része, és akkor költöztek be a korábban Veszprémhez tartozó kisgyóni bányászok Mórra. A másik csapat Oroszlányból érkezett, ők a bányásztelepre költöztek az ötvenes években. A Millennium parkban is koszorút helyeztek el a bányászemlékmű elé, itt is a régi időkre, az elhunyt társakra emlékeztek. A Szent István parkban volt a bányásznap a Móri ifjúsági Fúvószenekar és a mazsorettek közreműködésével, majd köszöntötték a jubiláló szakszervezeti tagokat is, akik közül az egyik 70 év hűségről szóló korsót vehetett át a színpadon. Utána estig zene és „sörvirsli”, ami nélkül nincs bányásznap.

Az ünnepségsorozat nem szakad meg, az előttünk álló hétvégén Kincsesbánya emlékezik majd vissza a vörös bauxitportól egyszerre kellemes és fojtogató évekre.