Nem, nem, soha!

A Nem, nem, soha! című vers az előző rendszerben rendre kimaradt szerzője összegyűjtött verseinek kiadásaiból. A már-már romantikusan széles pátosszal megírt költemény nem igen előlegzi az érett József Attilát, jól jellemzi viszont azt a fájdalmat, ami a nemzet szívét átjárta az első világháborút hazánk számára lezáró, trianoni békediktátum hatására. A vers szombaton Budaházy Árpád, a Vörösmarty Színház művésze előadásában hangzott el Kápolnásnyéken, a polgármesteri hivatal előtt felállított Trianon emlékmű avatásán. A kettős kereszt, talpazatán a történelmi Magyarország meg- csonkításának ábrázolásával a helyi fiatalok kezdeményézésére, adományokból épült. Avatására több tucatnyian gyűltek össze, és állták végig fegyelmezetten a kicsivel több mint egyórás, olykor egyenes megrendítően szép, torokszorító ünnepséget, melynek szónoka Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke volt. Az uniós tagsággal kiszélesedtek lehetőségeink, hogy tegyünk is valamit a határon kívülre rekesztett magyarokért - emlékeztetett. Az elnök asszony szerint azzal, hogy Csucsán bezárták Ady emlékszobáját, öngólt lőttek a románok, hiszen az, hogy ezrek zarándokoljanak oda, nekik is érdekük - vélekedett.

Tolcsvay Béla ezúttal otthon hagyta a gitárját, így kíséret nélkül szárnyaltak föl - mások mellett - az általa előadott Legyen úgy, mint régen volt... meg a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország strófái. Egyszerre emlékeztessen és adjon reményt - ezekkel a szavakkal áldotta meg Tóth Béla plébános az emlékművet, Burján Zsolt lelkipásztor pedig azokat a Pál apostoltól származó sorokat idézte, melyeket Horthy sírjára véstek. A műsor a Vörösmarty iskola tanulóit dicsérte.