Hanna kicsit hazatért Szingapúrból

Mikor a fiatal lány nekiindult a nagyvilágban, cikkben búcsúztattuk, s természetesen kíváncsiak voltunk rá, négy hónap után mit mond majd a messzi országban tapasztaltakról. Az első látogatás csak az ünnepnek és a családnak szól, s nem is túl hosszúra szabott -  Varga Hanna január 5-én ismét repülőre ül, s irány vissza Szingapúrba, az iskolába. De egyelőre fehérvári napjait tölti az olykor idegesítően nyüzsgő ázsiai metropolisz után, s kifejezetten élvezi a kisvárosi miliőt, a szürke időt, a hideget.  Ő a telet szereti, odakint meg csak a pára, az eső és a forróság - mi valahogy azért szívesen lennénk kis időre a helyében...

Szingapúr nem hiányzik, de a diáktársai igen - viszont a diáklány Hanna kifejezetten élvezi a "mintha-megállt-volna-az -idő" hangulatot Székesfehérváron. A családja ráadásul sajtos rúddal várta a reptéren... (Fotó: Gregority Antal)

Hanna az indiai, csupa sárga-barna, papajás, mangós ízvilágot visszacseréli egy időre a magyaros házikosztra. Tanulnia sem kell, nem kapott házi feladatot. Nem lehet elégedetlen: a teljesen szokatlan iskolarendszerben emelt szinten vizsgázott rajzból, biológiából, történelemből, középszinten matematikából és angolból, s belekezdett a spanyol nyelvbe. Érdekes, de éppen abból kapott legmagasabb osztályzatot (ott ez a 7-es), matekból hatos lett, a többi tantárgyból most ötöst produkált.

- A szingapúri iskolában másképp viselkednek a tanárok velünk, sokkal közvetlenebbek a diákokkal. Az órák 95 percesek ugyan, de naponta csak négy van - mellette mindenkitől elvárják, hogy a Kreativitás - Aktivitás - Önkéntesség jelszavain alapuló oktatásból kivegye a részét. A suli is sok lehetőséget kínál a kreativitás kifejezésére és a szabadidő aktív eltöltésére, önkéntes munkát én sérült gyerekek gyógylovagoltatásával végzek. A szobatársaim máris hiányoznak kicsit, a kollégiumban négyen vagyunk egy szobában - a lakótársaim indiaiak, szenegáliak, indonézek. Szingapúrt nem lehet megszokni, talán a legérzelemmentesebb ország, az emberek nem kommunikálnak egymással az utcán, nem beszélgetnek a metrón, mindenki a méregdrága kütyüit nyomkodja, még akkor is, ha elvileg baráti társaságban utaznak.

Hanna hazautazásakor már karácsonyfa-pompában állt Szingapúr, de ott a csicsás, rózsaszín-piros tollas műfákat szeretik. Mikor elmesélte diáktársainak, hogy Magyarországon bizony négy évszak van és színes falevelek, nagyon elhallgattak. Azért őt is sikerült meglepni: a korábban kint tanult magyar diákok már hintettek valamit a nehéz magyar nyelvből, mert Hannát az ázsiaiak az alábbi magyar mondattal fogadták: "Szia, leszel a csokinyuszim?"