Emma-napi zarándoklat a szőlőhegyen

„Akik e sorokat olvassátok, gondoljatok elődeinkre, a múltra. Őrizzétek meg és óvjátok ezt a kicsi kápolnát!” - a helybéliek megfogadták a falu egykori legendás jegyzője, Harmati István intő szavait.

Zarándokok a Szent Vendel-kápolnánál, az Emmaróza szőlőhegyen (Fotó: V. Varga József)

A művelődési ház, a katolikus és a református egyház néhány éve hagyományőrző szándékkal rendezi meg a zarándoklatot és a megemlékezést az Emmaróza szőlőhegyen, a pásztorok védőszentjeként tisztelt Szent Vendel-kápolnánál. Mayer László helyettes esperes, a település plébánosa szombaton délelőtt szentmisét celebrált a Kápolna dűlőben, majd felszentelte a Polyák István festő-grafikus által újrafestett szentképet és az alkalomra készült zászlót.

A Szent Vendel-kápolna és új festménye, Polyák István alkotása (Fotó: V. Varga József)

A 19. század második felében a területen juhlegelő volt. Történt egyszer, hogy egy mérgeskígyó megmart egy juhászt, akinek életét nem tudták megmenteni. Az ő emlékére építtette a kápolnát 1880-ban Batthyány Emma Róza grófnő (1820-1893), majd később a legelőt szőlőtelepítés céljából felosztották, és azóta nevezik Emmarózának.

A kápolna mellett egy kis harangláb állt, a hegyőr naponta ezen harangozta el a delet - a második világháborúban sajnos megsemmisült. Másfél éve ősszel, Szent Vendel-napjára a katolikus egyházközség új haranglábat állíttatott.

Rák Vilmos Zsolt helytörténeti kutatótól megtudtuk: a szőlőtelepítésre jelentős hatással bírt az a felismerés, hogy a homokos talajban termesztett szőlő immunisnak mutatkozott a korszak jellegzetes szőlőbetegségével, a filoxérával szemben. Czeglédy Sándor református lelkész felkereste a katolikus grófnőt, a terület földbirtokosát, aki készséggel támogatta a parcellázás, a szőlőtelepítés gondolatát. A bajból való kilábalás útja csak a közös akarat, az elhatározás és a kemény munka lehet ma is - tette hozzá a kutató.

A zarándoklat és a megemlékezés szeretetvendégséggel fejeződött be az erdőben felállított sátornál, műsort adott a szabadbattyáni és az úrhidai nyugdíjasklub énekkara.

Valóságos belső titkos tanácsos

Emma Róza grófnő édesapja, gróf Batthyány Imre (1781–1874) az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István rend középkeresztese, Magyarország főlovászmestere, királyi kamarás és valóságos belső titkos tanácsos volt. Mint királyi főlovászmester két koronázáson is teljesítette tisztét, V. Ferdinándén (1830) és I. Ferenc Józsefén (1867). Utolsó éveit többnyire visszavonultan töltötte Fejér megyei birtokán, Szabadbattyánban. Ő építtette 1865-ben a falu katolikus templomát és a temetői kápolnát is. Történeti érdekesség, hogy a Szent Imrének felszentelt templomi főoltár festménye őt ábrázolja.