Aláírásgyűjtésbe kezdenek és bérrendezést követelnek a kórház orvosai

A kezdeményezők a Magyar Orvosi Kamara (MOK) november végén megtartott országos küldöttgyűlésén megfogalmazott nyilatkozathoz – amelyben a szervezet jelentős béremelést, a hálapénz rendszer megszüntetését, átlátható és a valós költségeket tükröző finanszírozási rendszer kialakítását, az ügyeleti díjak kifizetését követelte –, illetve a szegedi 64 orvos által aláírt, az Indexen közzétett levélhez csatlakozva, azzal egyet értve, de önálló indíttatásból írták meg felhívásukat a kormánynak címezve.

„Két hónapon belül érdemi intézkedést várunk – államtitkárcsere helyett –, és nem szeretnénk arra kényszerülni, hogy más módon adjunk nyomatékot indokoltan megfogalmazott követeléseiknek! Szeretnénk végre elfogadható személyi és tárgyi feltételek között végezni a munkánkat a beteg emberek javára, zavartalan ellátásukat biztosítva” – fogalmaznak a nyilatkozattevők a MOK honlapján olvasható levélben.

Felhívás a magyar egészségügy működési problémáinak rendbetételére címmel fogalmaztak meg nyilatkozatot a Szent György kórház orvosai.

A megfogalmazók a szegedi kezdeményezés gondolatiságával összecsengően, ám önálló indíttatásból juttatták el nyilatkozatukat a Magyar Orvosi Kamara Fejér Megyei Területi Szervezetéhez.

Szegeden 64 orvos írt nyílt levelet, amelyben a hálapénz ellen tiltakoztak, hangsúlyozva: a hálapénz nem tudja megváltani az összeomló rendszert, abból nem lehet ápolót foglalkoztatni, vagy modern gyógyszert venni. Sajnálatos módon az alacsony fizetések magukban hordozzák a hálapénz rendszerének fennmaradását, a bérrendezésre viszont érdemi lépéseket nem látnak – írták a szegedi orvosok levelükben.

A Szent György kórház orvosainak nevében fogalmazott nyilatkozat többek között arról szól, hogy miközben az ország egyre jobban teljesít, az egészségügyre az történő GDP arányos ráfordítás nálunk még a Visegrádi Négyek átlagához mérten is 2 százalékos lemaradásban van. Ugyanakkor a magyar lakosság morbiditási és halálozási mutatói igen rosszak, az életkilátások az európai átlagtól lényegesen elmaradnak.

„Ehhez képest az egészségügyben dolgozók anyagi megbecsülése, bérezése nemzetközi összehasonlításban a rangsor legvégén található. Ezért elvándorolnak – nemcsak az orvosok, a szakdolgozók is – külföldre vagy más szakmákba. Az egyre kevesebben maradtak rég nem tudnak felelősséget vállalni a betegellátás biztonságáért, számos helyen abszolút hiányhelyzet alakult ki” – áll a nyilatkozatban, amely erősen kifogásolja az olyan tűzoltás-jellegű kényszerintézkedéseket, amelyek bérfeszültséget generálnak, megosztanak és szembeállítanak egyes dolgozói rétegeket.

„Ez nem lehet cél! Ezek ellen tiltakozunk és ragaszkodunk a nyilatkozatban megfogalmazott általános és minden rétegre kiterjedő arányos bérrendezéshez” – hangsúlyozza a nyilatkozat.

A megfogalmazók rossz példaként rámutatnak a legújabb bérfeszültséget létrehozó, át nem gondolt intézkedésre, az úgynevezett fiatal szakorvosok (frissen szakvizsgázottak) támogatási programjára. (A júliusban megjelent kormányrendelet szerint a program az első szakorvosi vagy kórházi, klinikai szakgyógyszerészi szakvizsgájukat megszerző szakorvosokat és szakgyógyszerészeket támogatja a szakvizsga megszerzését követő öt évig, havi bruttó 151 ezer forinttal.)

„Ezt egyetlen kolléga sem sajnálja tőlük, de vajon belegondoltak-e a döntéshozók, hogy a fizetésükhöz csapott kiegészítő összeggel egy szintre emelték a bérüket azokhoz a tapasztalt orvosokhoz viszonyítva, akiktől elvárják, hogy tanítsák őket, oldják meg a nehéz eseteket és vállalják azok felelősségét, álljanak helyt az ügyeletekben?” – teszik fel a kérdést a nyilatkozattevők, és hozzáteszik: a döntéshozók semmibe vették és kihagyták ebből a a döntésből az egészségügy egyre fogyatkozó szakorvosi derékhadát, amely fekvő- és járóbeteg szinten hátán viszi az ellátást, teljesítve közben az alapellátás konzílium igényét is. A levél megszövegezői feltételezik, hogy éppen eza réteg lesz majd az, amelynek képviselői írják alá elsősorban a nyilatkozathoz csatolt aláírásgyűjtőíveket, amelyen  az általános és arányos bérfelzárkóztatást követelik, és amely az egészségügyben dolgozók minden rétegére kell, hogy vonatkozzon.

A nyilatkozattevők hangsúlyozzák: két hónapon belül érdemi intézkedést várnak, nem szeretnének arra kényszerülni, hogy más módon adjanak nyomatékot megfogalmazott követeléseiknek.