Ismét bejárható a tabajdi Mezítlábas park

A tabajdi Mezítlábas parkról legutóbb éppen a Katolikus rádióban hangzott el riport, lapunk is írt róla, s vélhetően az interneten is terjed is híre, mert igen nagy látogatottságnak örvend. A szabad ég alatt, a falu természetes helyszíneinek összekapcsolásával és az elsőre pofonegyszerű járófelületek kialakításával kedves kirándulóhelyet teremtettek a 2008-ban „nyílt” parkkal. Azért az idézőjel, mert nincs kapu, kerítés, s nincs belépti díj sem, bárki bármikor végighaladhat a kijelölt úton, s le is térhet róla. De éppen ez okozza a nehézségeket.

- Az iskolai kirándulások idején hat-hét autóbusz parkol körülöttünk, hétvégente legalább százan végigjárják az utat, a tavalyi számolgatásom alapján úgy tízezer látogató biztosan járt nálunk – mondja Bárányos Csaba polgármester. – Bevételünk természetesen nem származik a parkból, a saját költségvetésünkből évi egymillió forintot tudunk a karban tartásra és a helyreállításokra fordítani – teszi hozzá nehéz szívvel. Az ismeretlen vandálok okoznak ugyanis sok keserűséget, s hiába vannak kevesen a jóemberekhez képest, kártékonyságuk nagy.

Szó szerint a kertek alatt, madárdalos környezetben vezet a mezítlábas ösvény, ahol kukoricacsutkán, kavicson, olykor faháncson, tőzegen kell menni. Kiváló szórakozás! Fotó: D. Somogyi Ágnes

A falu szerkezete a régi és az új faluformát őrzi, ettől izgalmas a vidéki látványt kedvelőknek. A centrumból, a községháza, katolikus templom, iskola, régi és újabb házak, az archaikus Nepomuki Szent János szobortól indul az út. Először a Tabajdi-vízfolyás nevű kis patak mentén haladnak, szó szerint a kertek alatt, mélyebben, mint a házak szintje, kánikulában is hűvös, madárdalos „szurdokban”. Gerendák között elhelyezett járófelületeken kell mezítláb araszolni, futni - kinek hogy, ez benne az újdonság az egyszerű séta helyett. Tőzeg, faháncs, fenyőtoboz, kukoricacsutka, dolomitkavicsok, folyami kavics, homok, rönkút, padló alkotják ezeket a felületrészleteket, fáktól, bokroktól, sűrű, illatos növényekkel övezve. Majd felvezet az út az ófalusi magaslatra, ahol szép napóra fogadja a kirándulókat, s széjjel látni a Vál-völgyében jó messzire. Lefelé kézzel formázott fa-ág-cölöpök alkotta lépcső vezet, jó móka az egész.

- A falu lakói közül többen örökbe fogadták a járófelületeket, önkéntesen vállalva újratöltésüket, gondozásukat – mondja a polgármester elfelhősödő tekintettel. – Mi útbaigazító, magyarázó táblákat helyeztünk ki, kézműves faállványokat, plexivel védve a papírt az elázástól. Ám a napóra mutatóját rendre letörik, a plexiket szétverik, a Mezítlábas parkhoz hozzáépített rusztikus játszótér hatalmas fahajójának két csúszdáját újra és újra megrongálják. Az „örökbefogadók” kedvüket veszítették, azt mondják, nincs értelme szépíteni, gondozni, ha mindig tönkreteszik a „mezítlábast”, s mások örömét is elveszik – zárja a keserű beszámolót, amit röstell is kicsit, miként a tabajdiakat is bántja a dolog. A rendőrök érdemben nem igazán foglalkoznak a rongálásokkal, a polgármester többször feljelentést tett, de ahhoz ilyen értelemben kicsi a kár, hogy komolyabb nyomozásba fogjanak.

Májusra mindig rendbe teteti az önkormányzat a közmunkásokkal a parkot, akkor indul a szezon, s év közben javítgatják, amíg futja a pénzből. Az idén május végén özönvízszerű esőzés csapott le a falura, egyszerre 50 milliméter csapadék zúdult le, a patak mentén elmosta a járófelületeket. Rendbe tették újra. Elek János is segített, aki kis büfét működtet a játszótérnél, s egy váli gazda küldött tizenkét zsák kukoricacsutkát. Három mobil vécét is állítottak, ennek bérleti díja egy szezonra 600 ezer forint. A patak felső részén azonban két kis magántó van, s a kisebbik szakszerűtlen kezelése miatt elöntötte a mélyen fekvő részt a büdös iszap. A tó élővilága más, mint a pataké, ez azonnal látszott. Ismét lezárták az érintett szakaszt, s ismét a helyreállítás következett a közmunkásokkal. Szakhatóság vizsgálja a történteket, de már járható a mezítlábas.

A kirándulók rendre érkeznek, a Mezítlábas park intimitása csábító a zajos világban. Zöld zug, falusi feeling. Csak mások el ne rontsák.