2017.01.07. 20:59
A rekord mínuszoktól még távol voltunk, de azért majd megfagytunk
Agárd – Volt már ennél sokkal hidegebb és bizony melegebb is. A mínusz 12, amit a Velencei-tónál tapasztaltunk szombaton reggel, meg sem kottyant a szórakozni vágyó családoknak.
Azzal a meggyőződéssel indultam Agárdra a mínusz 12 fokban (más hőmérők szerint 11 fokban, de volt, amelyik 14-et mutatott), hogy magammal kell majd riportot készítenem az agárdi Popstrandon, mert nem lesz ott rajtam kívül más, aki meg akarna fagyni. Ám már odaérkezésünkkor meglepődtem: sorban érkeztek a családok az egyébként télen is káprázatos arcát mutató Velencei-tóra egy kis kikapcsolódásra.
A tapasztaltak teljes sífelszerelésben érkeztek, a kevésbé felkészültek pedig, mint én, lovaglókesztyűben próbálták túlélni a helyzetet. Ez utóbbit inkább hagyjuk, csak azért árultam el, nehogy megpróbálja más is rajtam kívül... Nem éri meg, könnyen fagyási sérülés lehet a vége. Szóval olyan érzésem volt, vérprofikkal van dolgom, ugyanis már a 3 éves is korcsolyában rótta a köröket.
De volt, aki hoki felszerelést, más szánkót, fakutyát, sőt, volt, aki igazi kutyát vitt a jégre, nevezetesen egy szépen felöltöztetett boldog kis agarat.
Szerettem volna beszélgetni velük, hogy a kutyus tappancsa hogy bírja a jeget, de egyre csak távolodtak a jégkorongot űzve, én meg már fagytam, a jég hangja pedig olyan túlvilági hangulatot kölcsönzött az egésznek, hogy jobbnak láttam közelebb menni a parthoz.
Nagyon sokan érkeztek a tóra, köztük volt például az érdi Auer család is, három gyerekkel, akik épp jégre készültek. - Látom, mindenki tud nálatok korcsolyázni - próbáltam szóba elegyedni velük a jeges széllel versenyt duruzsolva.
- Nem, csak próbálkozunk – mondta Tamás, az apuka bölcsen, miközben Eszter, az anyuka segédkezett Annának, Balázsnak és Sárának a hadművelet befejezésében. Auerék persze nem töltötték az egész szombatot a jégen, mentek rokonlátogatóba, ahol persze már jó meleg várta őket. A beszélgetés mindenkivel nehezen ment, ami nem is csoda, hiszen aki kinyitotta a száját, az bizton számíthatott hőveszteségre...
De azért a Budapestről korizni érkező Kneifel Mónika és Zahari József kicsit szóba elegyedett velünk, miközben kisfiúkat, Mersét tanították korcsolyázni. A kicsi ügyesen próbálkozott megállni az éleken, koncentrált, amennyire csak egy pár évestől kitelik. A család ezután utazott vissza a fővárosba. Mi pedig azon morfondíroztunk, éltünk-e már meg hasonló hideget. Biztosan, de szívesen feledi az ember az ilyet. A rekordstatisztikák szerint 1947-ben mínusz 24 fokot mértek Baján.
Nem is olyan rég pedig, 2001-ben plusz 17,6 Celsius fok örvendeztette meg a kiskunmajsaiakat. Nos, ha ezt a kettőt vesszük alapul, akkor nem is volt olyan nagy dolog ez a mínusz 12...
