Kutyamorgós, szép napot!

Máté és Fülöp. Ők ketten március óta elválaszthatatlanok. Fülöp készségesen ül Máté lábánál matekórán, kóruspróbán, fellépéseken, versmondásokon, buszon, boltban, és egyáltalán: mindenhova követi gazdiját, a 17 esztendős, a dunaújvárosi DSZC Bánki Donát Gimnáziumba járó Móricz Mátét. Fülöp egyébként egy vakvezető labrador kan, de valószínűleg mindketten jobban szeretik, ha inkább látássérült segítő kutyaként beszélünk róla. Mert valójában erről van szó: Fülöp az élet minden területén, a hétköznapokban segíti Mátét, aki nagyon büszke Fülöpre.

Máté négy évvel ezelőtt elment egy kerékpáros nyári táborba. Felkerekeztek a Balaton-parti gömbkilátóhoz, és egyszer csak azt érezte: valami nagyon szúr az egyik szemében. A fiú ugyan magas vérnyomással és némi szívritmuszavarral élt, de máig senki sem tudná lekövetni, ez az állapot, vagy a kórházban a szemszúrásra kapott szteroidos szemcsepp volt-e a kiváltó ok. Vagy valami más, ugyanis nem szemészeti jellegű a látásromlása. Jelenleg 8-13 százalék közötti a látásképessége, árnyakat, foltokat, színeket érzékel. Máté azt mondja, az elmúlt négy év alatt szinte fel sem fogta, hogy látóból szinte vakká lett, ő és a családja annyira el voltak foglalva, mit lehet kihozni ebből a helyzetből.

A Baráthegyi Kutyakiképzőből érkezett Fülöp Mátéhoz – egyformán  mozgékonyak és életvidámak, illenek egymáshoz Fotó: A szerző

– Én ugyanúgy próbálok élni, mint korábban: zongorázom, szaxofonoztam (ezt most éppen szüneteltetem), kórusba járok, megyek mindenhova. Szerintem ezért is nem rokkantam bele ebbe az egészbe. Néha meg is kapom, hogy csak szimulálok, mert mások csak azt látják, hogy állok a zebránál és nyomkodom a mobilomat. Amit egyébként persze nem látok, a fülembe mond mindent a készülék. Az azért rossz érzés, mikor megállnak mellettem ismerősök és nem köszönnek, hiszen úgysem fogom észrevenni ezt. De én hallom, érzem őket... Azt mondanám a hozzám hasonló helyzetbe kerülő fiataloknak, hogy nem szabad foglalkozni azzal, mások mit mondanak. Korábban én sem voltam hajlandó például használni a fehér botot, inkább a járdaszegényhez, vagy az épületekhez igazodva botorkáltam az utcán.

Máté magyar-ének szakos tanárnak készül, zenében kedvence a romantika, zeneszerzőként Liszt. Fülöp, aki boldogan hallgatja a zongorázást, egyébként „blogot ír" a legnagyobb közösségi oldalon, Fülöp naplója címmel. Ennek köszönhetően már megismerik őket a városban az utcán, buszon. A jóképű fiatalembert és az intelligens kinézetű ebet, akik a blogon (mert persze Máté áll az első szám első személyben írt kutyanapló mögött) sosem felejtik el egy-egy posztjuk zárszavaként a jókívánságot: kutymorgós szép napot!

SEGÍTSÜNK EGYÜTT A VAK EMBEREKEN!

A Fejér Megyei Hírlap idei adománygyűjtő akciója a cikkben szereplő szervezeten keresztül az éhező, nélkülöző vak felnőtteken és gyermekeken segít. Az e célra létrehozott számlaszámon át (a címzett a Pannon Lapok Társasága) olvasóink nem látó fehérvári, vagy Fejér megyei embereket támogathatnak. Lapunk kiadója minden, november 18. és december 19. között az újságárusoknál vett lap árából 5 Ft-ot is e célra juttat.

SZÁMLASZÁM: 10300002-10583135-49020092   KÖZLEMÉNY: ADOMÁNY