Szerelemről, halálról, életről

A 21. századra elhagytuk a babonaságokat, az év végi gyermeteg jósló rítusokat, ó, hogyne. Csupán a lapok tele vannak horoszkópokkal, él és virul az asztrológia, telepatikusan küldik a rontáslevevést, a gazdagságidéző sugarakat és csupa ilyen korszerű, tudományosan (?) alátámasztott jövőbefolyásoló varázslást.

A néphagyományban évszázadokig szokásban maradt jövőjósló rítusok, játékok éltek, természetesen a számukra legfontosabb kérdésekben. Élet, halál, szerelem, egészség, s a legfőbb: az időjárás, amelytől a termés, az étel, az élet függött. Együtt éltek és lélegeztek a természettel, kiszolgáltatva az elemeknek, ám ezernyi apró jelből próbálták kiismerni azt. A jövő ilyetén való kutatása egyben erős kívánságot, varázslást, idézést is jelentett. A derék és mélyen hívő keresztények lelkében a legősibb pogány ráolvasások ereje vetekedett az imádságok buzgóságával de nem is vetélkedtek, erősítették egymást!

Ólomöntés az óév búcsúztatásakor Linek Lajos rajza a Vasárnapi Újság illusztrációjaként jelent meg
Forrás: keptar.oszk.hu

Az esztendő utolsó napja mindenképpen kitüntetett időszaknak számított! Úgy vélték eleink, hogy amit utoljára teszünk, végzünk, megesik velünk, az egész következő évben is úgy lészen! Ezért tettek csupa jót, vidámat, igyekeztek minél jókedvűbben búcsúztatni a távozó évet, s nagy zajjal, síppal, dobbal, dallal elűzni az ártó szellemeket, a rosszat a háztól, s maguktól. A lányok szerelmes ifjút, vőlegényt, férjet kívántak maguknak, a friss menyecskék gyermeket, a férfiak erőt, egészséget, a gazdák bő termést, az asszonyok leginkább erőt maguknak, hogy szeretteiket szolgálhassák. Az időjárás előre látása mindennél fontosabb volt, hiszen az mindent meghatározott.

A legtöbb óesztendei jóslás és kívánság nem véletlenül kapcsolódott az időjáráshoz, s persze a szerelemhez. Mi lehetne e két dolognál, s az egészségnél fontosabb ma is? Azért az ólomöntéssel és hagymajóslással esetleg megpróbálkozhatnánk 2014-nek végén A Fejér megyei népszokások (és folklór) kimeríthetetlen tárháza Gelencsér József és Lukács László néprajzkutatók 1991-ben megjelent háromkötetes monográfiája. Gazdag és élvezetes olvasmány megunhatatlanul!

A Szilveszter és az Újév különösen sok szokást tartalmazott, még egy-egy közeli tájegységben is eltérőt a másikhoz képest. Sötét volt, kevés dolog, az ünnep megtöltötte a lelkeket reménységgel. A lányok életük legfontosabb eseményét, a férjhez menést latolgatták, jövendőbelijük kilétét tudakolták. Ólmot öntöttek, s a folyósra forrósodott ólmot hideg vízbe öntötték hirtelen, a megdermedt alakba aztán belemagyarázták a vőlegény foglalkozását: vadász, ács, földműves. Gombócokba főztek cédulára írt férfineveket, s amelyik először bukkant a víz felszínére, az lett a várható! Persze János, István, Mihály, József jöhetett számításba, de azokból egy faluban is akadt több tucatnyi. Volt, ahol csontot tettek a küszöbre, s amelyik lányét előbb elvitte a kutya, annak kötötték be leghamarabb a fejét. Koszorúkat hajigáltak a faágakra, s amelyik előbb fönnakadt, az viselt először asszonyi főkötőt majdan reményeik szerint.

A lányok gombócokba főztek cédulára írt férfineveket

A férjjóslás már Lucakor lefolyt a lányos házaknál, s a barátnéknál, újévre csak a vége maradt, kuncogásra, izgalmakra. Se vége, se hossza nem volt a szerelmi jóslásoknak a piros almába harapástól kezdve a kéményseprő cucája egy szőrének a párna alá rejtéséig. A boldogtalan házasságokról kevésbé szól a fáma, a nyomorult és agyondolgozott asszonyok nemigen bajlódtak jóslásokkal, gyermekeik és a maguk egészségéért rimánkodtak. Hideglelősen kockázatos jóslás volt a tollas pogácsa sütése. A kemencébe dugott pogácsákon a leghamarabb megbarnuló toll halált jelzett. A baljós jeleket érzékelvén akkor is törekedtek arra, amit ma is hangsúlyozunk: sorsodnak kovácsa te vagy. Kerüld el a rosszat, ha megkörnyékez is!

A hagyma belső leveiből az esztendő időjárására következtettek. Szétszedték a vöröshagyma fehér húsos leveleit, tizenkettőt különítettek el a tizenkét hónap analógiájára, megsózták őket, s aszerint, hogy melyik eresztett több levet, annak a hónapnak a csapadékos mivoltát vélték bekövetkezni. Jósoltak szelet és meleg esőt, hárítottak jeget, zimankót, villámcsapást. Igéztek bő termést, elűzni vágytak kártevőt, férget, rágcsálót, betegséget. S kívántak bőséget, pénzt, gazdagságot, jólétet. Akkor a kemence mellett, a szabad ég alatt, Isten mindenhatóságában bízva.

Mint ma tesszük ugyanezt a mesterséges fények zuhatagában, a számítógép képernyője előtt. Nem kisebb reménykedéssel.