Péntek 13 - Történet a fekete macskáról

Történetünk hőse Sándor, 26 éves, munkanélküli, egyedülálló férfi. Aznap, mikor az a bizonyos eset történt hazafelé tartott a boltból. Sándor végiggondolta, mit, hogyan fog csinálni, mondani, milyen ruhát vesz fel. Nem hagyott ki egyetlen apró részletet se a képletből. Illetve egyet mégiscsak: a véletlen faktort, ugyanis, amikor az utcába befordult egy nagy, koromfekete macska cammogott át előtte az úton s indította el a baljós események sorozatát. Sándorunk két lábbal állt a földön, nem hitt a tündérekben, átkokban és hasonló mesés dolgokban. Ám azért ott motoszkált a gondolataiban, csak nehogy igaz legyen valami a mítoszból és a macska elvigye a szerencséjét...

Nemsokára hazaért, a postaládában egy rakat számlát, késedelmi felszólítást talált. Nem jelentett volna ez komoly bosszúságot, ha lett volna pénze vagy állása. De persze nem volt, és mindez még nagyobb jelentőséget adott a munka megszerzésének. Az idő nem állt meg, ezért Sanyi gyorsan reggelizett lehajtott egy sört és szaladt zuhanyozni. De bárcsak ne kapkodott volna!

A kádból kilépve egyensúlyát vesztve elterült a padlón, nagyobb sérülése szerencsére nem lett, csak a könyöke kékült be kicsit. Borotválkozás közben még szerzett néhány harci sérülést, ami azért is bosszantotta felettébb, mivel komoly fiatalember látszatát szerette volna kelteni a munkahelyén. Persze ez a vonat már rég elment, de azt a másikat, ami beviszi a városba még elérheti! – gondolt. Felhúzta a zoknit, a nadrágot és a szép, fehér, vasalt ünnepi inget. Csak nehogy történjen még valami – futott át az agyán, és akkor egy halk reccsenés törte meg a csendet. Igen, az ing is beállt a Sándort ostromló hadak sorába, és mintha kacagott volna, úgy szakadt el a drága. De sebaj deszka, vasaló elő és a fodros ing – egy-két számmal nagyobb ugyan, de azért jó lesz az csak haladjunk már. Aztán Sándor ott állt teljes harci díszben végképp elszántan és elszálltan mint a harcos aki tudja ,hogy ebből a csatából ő már élve nem kerül ki.

A reménytelenek nyugalmával indult az állomásra, ahol a jegykiadó néni közölte, hogy a vonat előreláthatólag háromnegyed órát késik. A munkahelyre is beért, de ott arról értesült, hogy már vége a válogatásnak így aztán akár haza is mehet.Mindez már jó pár éve történt, de Sándor még ma is felemlegeti azt a napot, mint élete legszerencsésebb napját.Mert arra a munkahelyre egy csinos, kedves lány is késve érkezett. A csinos, kedves lánnyal ma már boldog házasságban élnek és vezetik jól menő vállalkozásukat. Sándor azóta tudja, hogy bár történnek rossz dolgok az életben, azért ha nem adjuk fel és teszünk érte, még fordíthatunk sorsunk kerekén.