Díszpolgárrá lett pedagógusok Fejérben

A pusztaszabolcsi községtörténeti füzetek tizenötödik kötete Gubicza Tibor személyes hangvételű visszaemlékezéseit tartalmazza Csak egy vagyok... címmel. A pedagógus, az úttörővezető, a tanácselnök, a polgármester, az országgyűlési képviselő, a magánember, a családapa életútjának fontosabb állomásait vetette papírra a férfi, aki civilként majd' kétszáz ember sírjánál mondott búcsúztatót. Az írásokból kirajzolódik a sorsa, családtagokkal, barátokkal, ellenfelekkel és ahogy mesélte, ellenségekkel, a tőle eltérő, más elveket vallókkal. Az útját azonban büszkeséggel járta végig.

- Végigfut rajtam a hideg - mondta, amikor arra kértem a 76 éves kitüntetettet, meséljen az életéről. - Cecén születtem, óvodáskodtam Csákváron, a nyolcadik osztályt Abán fejeztem be, a tanítóképzőt Sárbogárdon és Székesfehérváron végeztem. Pedagógusként 1959-től tanítottam irodalmat, nyelvtant, testnevelést a felső tagozatosoknak, itt, Pusztaszabolcson.

Az úttörőcsapat vezetését 1967-ben bízták rá, tíz esztendeig tette a dolgát az ifjúsági mozgalomban, szervezte a vándortáborokat a Vértesbe, később pedig tagja lett a Gyermekekért Országos Alapítványnak, ennek keretében előadásokat, konzultációkat tartott Csillebércen.

- Rengeteg élmény fűz ezekhez az időkhöz, sok gyermektől kaptam levelet akkoriban, akik megfordultak a vándortáborokban - többen csak úgy címezték: Tibor bácsi, Pusztaszabolcs -, de így is rendre megérkeztek hozzám az üzeneteik. Dolgoztam a bodajki táborban is, ahol ötszáz gyermekkel, húsz felnőttel, tíz egyetemistával együtt múlattuk a nyarat.

A mozgalmas pálya a közéletben tanácstagsággal, szociális bizottsági tagsággal folytatódott, majd megválasztották a település tanácselnökének, egy későbbi ciklusban pedig polgármesternek.

- Adódtak konfliktusaim a pártidőszakban, amikor egy megyei gyűlésen, még 1987-ben elmondtam, hogy ez a vonat sehová nem megy, ezért le is szálltam róla. A polgármesterségért azért indultam, mert sokan biztattak, bíztak bennem. A ciklus alatt sikerült több nagyobb beruházást elindítanunk, megvalósítanunk Szabolcson. Tagja lettem a Fidesznek, később aztán a parlamenti képviselőségig jutottam. A csatorna befejezéséhez sikerült 200 millió forinthoz juttatni a településem. Azt nagy örömmel vettem, hogy a város nemrégiben polgári polgármestert választott.

Amikor Tibor bácsi átvette a meghívót az ünnepségre, azt gondolta, ha egy ekkora eseményre meghívták, biztos történik valami olyasmi vele, amit a családjának vele együtt kell átélnie.

- Városomban civil kezdeményezésként nemrégiben Életmű díjat adtak át nekem. Annak is örültem, nagyon büszke vagyok rá, az pedig igazán hatalmas megtiszteltetés, hogy a megyei díszpolgári címet nekem ítélték, alig is hiszem el...

Gubicza Tibor és Salamon Ferencné a megyenapi ünnepségen (Fotó: Koppán Viktor)

Hivatástudattal és elkötelezettséggel végzett több évtizedes néptáncművészeti tevékenysége, valamint a néptánc-mozgalmat erősítő oktató-nevelő és közéleti munkája elismeréseként adományozott Fejér megye díszpolgára címet Salamon Ferencné nyugalmazott pedagógusnak.

- A megtisztelő cím jelzése annak, hogy az adományozók értékelik, fontosnak tartják a hagyományápolás, a művészetoktatás területét, ahol tevékenykedtem. Így ez a díj túlmutat személyemen, részese mindenki, aki együttműködött velem, támogatott, segített - mondta a díjazott.

A magyarországi táncház-mozgalom kibontakozásával párhuzamosan kezdte Salamon Ferencné biológia-testnevelés szakos tanárként a néptáncot oktatni Martonvásáron. Hagyományt teremtett az iskolában, a településen, ahol rang és szeretet övezte a gyermeki alkotásokat, szerepléseket. A martonvásári Százszorszép Táncegyüttes megalapítása is a nevéhez fűződik. A többszörös Kiváló Együttes címmel rendelkező és ebben az évben Vörösmarty-díjjal kitüntetett együttes sikereit Németh Ildikó és Szabó Szilárd vezetésével érte el - hangsúlyozta köszönetét a pályatársaknak.

- Életem nagy ajándéka és lehetősége, hogy 1994-97 között közreműködhettem Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész UNESCO-programjában, s vele személyes kapcsolatba kerülhettem. A kísérlet lényege: a művészetek által hatni a gyerekekre az agresszivitás, a drog, a bűnözés ellen. Kilenc európai ország vett részt a kísérletben, az itt végzett közös munka csak megerősítette az addigi elszántságomat - idézi.

Svájcban és Franciaországban folytak kurzusok Budapest mellett, gyermektánc-tanárként ő képviselte a magyar oktatási metódust egyedül e programban. Menuhint néhány magyar néptánclépésre is megtanította.

- Az életem Fejér megyéhez kötődik, Székesfehérváron születtem, Sárbogárdon jártam középiskolába, Leszkovszki Albin volt az osztályfőnököm (aki pár éve kapta meg szintén a díszpolgári kitüntető címet), jó útravalót adott. Lassan ötven éve Martonvásáron élek családommal, úgy érzem, a település befogadott bennünket, három gyerekem már itt született. Szeretjük az itt élő embereket. A rendszerváltás után Martonvásár önkormányzata elsők között hozott létre vezetésemmel egy művészeti iskolát, ahol a zene mellett a tánc és a képzőművészet is bekerülhetett a tanítandó tárgyak közé, s a martonvásári gyerekeken kívül a környező települések gyerekeit is befogadtuk. Ezt az iskolát tekintem fő művemnek. Bizonyítottuk vele, amit egész munkásságom alatt vallottam, hogy a vidéken élő gyerekek ugyanolyan tehetségesek, mint városi társaik, ha megfelelő feltételek között, olyan pedagógusok foglalkoznak velük, akik szakmájuknak mesterei. Akiknek lelkesedését nem a pénz, hanem tanítványaik szeretete, tehetsége és szorgalma határozza meg.

- Amikor Szolzsenyicin átvette a Nobel-díjat, azt mondta: a szépség fogja megváltani a világot. Nem hasonlítom magam a világhíres íróhoz, de egyetértek gondolatával. A zavaros, felbolydult világban a művészet lehet az eligazító, vigasztaló, segítő eszköz a lélek, az érzelmek megnyugvására - zárja Salamon Ferencné.