Akik lejönnek a falvédőről

Bemutatták tehát az Indul a bakterházat a Vörösmarty Színházban. Azt a darabot, amely Rideg Sándor regényéből készült, és amely egy 1979-es tévéfilm nyomán lett legendássá. Sokak kedvence lett, van, aki legalább tucatszor látta. Jómagam nem tartoztam az elszánt rajongók közé: egy bő egyórás, jól megcsinált Mihályfi Sándor-tévéfilmre emlékszem, amelyben gyorsításokkal próbálták börleszkszerűvé tenni a jeleneteket.

Elismeréssel adózom a szerencsétlen sorsú Olvasztó Imre Bendegúzának és a többi kitűnő színésznek. Nagyjából ennyi...Egyébként is óva intenék mindenkit, hogy egymáshoz méricskélje a filmet és a színházi előadást. Mert amit Bagó Bertalan rendező és a csapata a színpadra álmodott, az egy szórakoztató stílusjáték, amelyben a zene, a játéktechnika, a mozgás, a világítás egysége szolgálja a hatást. Egy kamaszgyerek szemével látjuk a történéséket, az ő visszaemlékezéseiből áll össze a mese, és az emlékek szűrőjén keresztül bizonyos részletek felerősödnek, mások, gyakran fontosabbak lényegtelenné válnak vagy eltűnnek. Mert nem ez a hangsúlyos, hanem azok az emlékképek, -forgácsok, amelyek Bendegúzban megmaradtak.

Ettől aztán szürreálissá, abszurddá válik az egész játék, S ettől lesz humoros az a világ, amely durva, erőszakos, buta és élhetetlen, vagyis alapvetően rettenetes felnőttekkel van tele. A maga módján Bendegúz sem sokkal különb: ha ott maradna, valószínűleg ő is hozzájuk hasonulna. Megvan azonban a magához való esze és ereje, elhagyja ezt a tenyészetet, és majd könyvet ír belőle. Akárcsak Rideg Sándor. Nagy ívben kerüli tehát a hóttreált és a naturalizmust a rendező, és nem népszínházat csinált. A stílust, a stilizált világot szolgálja a díszlet is. A színpadot falvédők tagolják, rajtuk a szereplők, jelenetek rajzaival. azok pedig megelevenednek – hőseink tehát lejönnek a falvédőről, hogy az emlékezet többnyire emlékezetes jeleneteit eljátsszák.

Juhász Illés (balra) és Tűzkő Sándor, a két helyszínelő csendőr (Fotó: Koppán Viktor)

A kétrészes darabot sikerül végig a realizmus felett lebegve abszolválni, annyi megjegyzéssel, hogy míg az első felvonás inkább az expozíciót szolgálja, a másodikban az ott lefektetett alapokat felhasználva indul be a bakterház. Számomra egyébként kicsit túl sok a kergetőzés és a hadakozás, ám az is igaz, hogy a második etapban sok mindenre választ kapunk. Például arra, hogy miért is ilyen, és mire vágyik még a Banya. Aki egyébként nagy indulósebességgel el is repül, mint egy rakéta. A tehént rúgta meg. S láthatóan nagyon sok munka van a poénokban.

Mindennek passzolni kell, például annál a négyszereplős jelenetnél is, amikor a mozgásnak klappolni kell a zörejjel, míg a végén a Banya kiköp. többször is. Bendegúzt négyen játsszák. Jómagam Parrag Leventével láttam, és az álomjelenetben Sasvári Leventével. Mindketten ügyesek, talpraesettek. Bakterként Gáspár Sándor telitalálat: mimikája, grimaszai, mozgása alaposan kidolgozott, szórakoztató.

Kubik Anna láthatóan élvezi a Banya szerepét, és öröm volt látni, ahogyan a két csendőr, Tűzkő Sándor és Juhász Illés elmerül az abszurdban. Eleinte bizony nehéz volt megszokni, hogy a vonzó Závodszky Noémi alakítja a rettenetes Csámpás Rozit, ám ez egy jó színész számára igazi kihívás. Sághy Tamás (Patás), Derzsi János (Konc Bácsi) Kelemen István (Buga Jóska, Marhakereskedő), Kricsár Kamill (Piócás) nagyon jól hozták karaktereiket.Jelentem, én jól szórakoztam. Eszembe se jutott a film.