Utcai művészet Móron

A település szívében fekvő hatalmas liget valamikor piac tér volt, a belváros még zajló rekonstrukciója során pedig új fazont kapott. Kikövezett járdákkal, vízfolyással, tóval és szigettel, valamint játszótérrel gyarapodott a park. Annak érdekében pedig, hogy ne csak szép legyen, de váljon a közösségi élet színterévé, tavasz óta egymást követik itt a különböző rendezvények. A legutóbbi a hétfőtől vasárnapig tartó Public Art volt, amit én úgy fordítanék: művészek az utcán...

Fotók: B. Kiss László

A helyi és a meghívott alkotók egy hétig a parkban, a járókelők szeme láttára dolgoztak, sőt, olykor az is megesett, hogy őket is bevonták az alkotásba. Kedd este egyszer már ellátogattunk a helyszínre, s a vizitet szombaton délelőtt megismételtük. Monostori Ferenc homokszobrát kis baleset érte, leszakadt a hatalmas babafej álla, ezért némileg módosítani kellett az eredeti tervet – legalábbis ezt hallottuk a művész egyik kollégájától.

Földbe szúrt borosüvegekből rakott ki méretes barokk cirádát Beke Ildikó, a Lamberg-kastély Kulturális Központ igazgatója. Magyarázat nélkül is érteni véltük: a palackok a Mórt ismertté tevő borra, a motívum pedig a barokk stílusú Lamberg-kastélyra utal...
A vetítéssel, koncerttel kombinált képzőművészeti akció során létrehozott művek nem maradnak a téren. Van azonban kivétel is: Máthé Krisztián apró leveleket faragott zöld kőből, amelyeket aztán belevésett a burkolatba. Szórakoztató feladat lehet a megkeresésük...

Pintér Balázs ottjártunkkor még javában faragott egy nagy farönköt. Amikor megjegyeztem: sajnálom, hogy nem maradnak a művek, kifejtette: éppen ez a jó! Különben az idevalósiak egy idő után hozzájuk szoknának, s teljesen természetessé válna a létezésük a parkban. Így azonban hiányozni fognak majd, és ezáltal többekben is bizonyára feltámad az igény, hogy jövőre is ismételjek meg a Public Artot...

A példásan megújított móri park egyik új látványossága a Szerelem sziget, amelyen néhány hete kovácsoltvas lakatfalalat is avattak. Berei Zoltán ide állított föl egy piros ruhás nőalakot, kezébe pedig fel nem vágott tejeszacskók tekercsét adta. A figura, amely valósággal vonzotta a tekintetet, egyébként – mint azt a művész elmondta – a 17. századi festő, Vermeer Van Delft Tejet öntő nőjét idézte meg, s nem véletlenül „fürdette meg” tejben éppen a Szerelem szigetéről a móriakat...

A szabadtéri tárlatot hosszasan el lehetett nézegetni. A szobrokon és egyéb művészi célú tárgyakon kívül több nagyméretű molinón képek is voltak a fák közé kifeszítve. A fesztivál szimbóluma, a kinyújtott kezű alak, karján madárral több példányban is látható volt. Ezeket Mosberger Róbert álmodta meg, a művészek mellett pedig bárki részt vehetett a kidekorálásukban...