Szentesi József az „új” ősi magyar borfajtákról

A nadapi hegyoldalban találkoztunk és beszélgettünk. Szentesi József érkezésemkor éppen szőlőt oltott. – Nem gondoltam 15 éve, hogy valaha bort készítek. Apámnak Budaőrsön volt fél hektár szőlője, a suli szünetekben ott kellett dolgoznom, miközben a többi srác focizott. Nem fogott meg a borkészítés, igaz, nem is nagyon volt e nemes nedűnek kultúrája. E téren a rendszerváltás után szerencsére pozitív változás következett be. Apám halála után a fél hektár szőlőt örököltem, úgy gondoltam annyi bort készítek, amennyit a barátokkal kandalló mellett elfogyasztunk. Később új területet kerestem, rátaláltam a nadapi helyszínre, és már 12 hektáron dolgozom – mondta.

Szentesi Józsefnek nincsenek követői a régi fajták népszerűsítése terén, fáradságos munka ez (Fotó: Szentesi család)

– Miért döntött az ősi magyar fajták mellett a sikert hozó beváltak helyett?

– Eleinte világfajtákat készítettem. Autodidakta módon képeztem magam, régi könyveket, szakújságokat olvastam, minden szakértőt meghallgattam. A könyvekben bukkantam rá ama fajtákra, amelyek az 1800-as évek elején sztárok voltak, ma meg hallani sem lehet róluk. Kiválasztottam 10 fehér és 10 vöröst, mint a vörös dinka, piros bakator, hamvas, kovácsi, kolontár, sárfehér, szerémi zöld, balafánt, fehér gohér, laska, csóka, tihanyi kék, tarcali kék, hajnos kék, fekete muskotály, kék bajor, fekete fájú bajor, purcsin, kék szilváni, laska.

- Hol tudott szert tenni az ehhez való tőkékre?

-A pécsi kutatóintézetben ezekből a fajtákból 5, 10 tőke rendelkezésre áll, onnan kaptam. Először budai vöröst oltottam át, amely a monarchia idején jó export terméknek számított a csóka és kadarka házasításából. A csóka szőlőből 2010-ben készült az első borom, 80 palackkal. Kisebb forradalmat indított ez a borászok között, aki megkóstolta, szaporított belőle. Sok követőm nincs, mert időigényes munka a kísérletezés.

– Le tudja szavakkal írni, hogy az ismert borokhoz képest miben eltérő az ízvilága az ősi fajtáknak?

– Van köztük pinot jellegű, azaz tanninban szegényebb, ilyen a kék bajor, a fekete fájú bajor, a tihanyi kék. A fekete muskotály végképp eltér mindentől, a tarcali kék, a laska inkább a bordeaux-i fajtákhoz hasonlít. A szakácsok szeretik, mert nagyon jó ételek készíthetők ezekhez.

– Milyenek?

– A tihanyi kék, a fekete fájú bajor bor fűszeres, a kadarkához áll közel, de a többség nehéz vörös húsokhoz jó.

– Mikor lehetnek újra elismertek e borok?

– Portugália hozzánk hasonló nagyságrendű borászattal rendelkezik. Ott világfajtát nem lehet kóstolni, 300 helyi fajtájuk van, a spanyoloknak 600, az olaszoknak 1000, így nem kérnek más típusokból...

– A helyzet jó, és reményteljes? Vagy nem?

– Nem, a borértékesítés nem könnyű nálunk. Velencei-tavi borász vagyok, Budaőrsön van a pincém. Csak a Velencei-tó mellett egy helyen, egy borom kapható. Külföldön ilyen adottságokkal 5 perc alatt fogynának el a készítményeim. Pedig bolt, étterem van elég itt is