Kiürítés rigófüttyben

– Fiatalúr, megkérdezné nekünk, hogy az a busz viszi-e a kitelepítésre várókat az iskolába? – szól hozzám egy idős asszony, Kövecses Béláné, aki ötödmagával álldogál a volt Technika Háza előtti téren. Negyed kilenc van, a tér közepén kétszázhatvan katona, rendőr és néhány közterület-felügyelő hallgatja az eligazítást.

Néhány perccel később aztán csoportokra oszlanak és elindulnak a lakótelepek házai felé. Különös, nagy csönd van, semmiképpen sem olyan, mint amit az ember elképzelne egy tízezer embert érintő „evakuálás” során. A Rákóczi utca mellett nem gyakran lehet feketerigók énekét hallani, hát, most gyönyörűen dalol a kismadár, ügyet sem vetve a néhány méterre rejtőző veszedelemre.

Rohony Lászlóné lánya már reggel fél hétkor lement az utcára, hogy értesüljön a legfrissebb helyzetről. Édesanyja nem nagyon tud menni, ezért amikor a rendőrök megjelentek a Kígyó utcai lakás előtt, az ő segítségüket kérte. A rendőrök mentőt hívtak, így szállították el a József Attila Kollégiumba az idős asszonyt.

Kétszázhatvan rendőr, katona csöngetett végig a lépcsőházakon (Fotó: Koppán Viktor)

Mint mondták, a lépcsőházakra kiragasztott sárga papíron egyetlen telefonszámot sem találtak, így hiába hívták a rendőrséget, nem tudtak mit mondani arról, miként viszik el majd a segítségre szoruló lakókat. – Nincs internetünk, nem hallgattuk a rádiót, jó lett volna, ha például egy hangosbemondó kocsi végigjárja az érintett utcákat és tájékoztat a teendőkről – tette hozzá Rohony Lászlóné.

A Széna téren egy idős férfi javában mossa az autót. „Tud róla, hogy alig száz méterre egy második világháborús robbanószerkezetet találtak és mindenkinek el kell hagynia a helyszínt?” – kérdezzük tőle, de cseppet sem lepődik meg, mint mondja, természetesen tudnak a helyzetről, a rendőrök már nekik is szóltak. Mindjárt indulnak a lányukhoz , de koszos az autó ablaka, le kellett mosni...

A csapatokra oszlott katonák és rendőrök a négyszáz méter sugarú kör belsejében lévő lépcsőházaktól kifelé indulva délre végigcsöngettek minden lépcsőházat. Általános tapasztalat volt, hogy gyakorlatilag senki nem nyitott ajtót: valószínűleg mindenki elhagyta már a helyszínt, bár, ahogy az egyik idős lakó megjegyezte, szerinte vannak olyan szomszédai, akik nem hajlandóak elhagyni a lakásukat.

Mint aztán késő délután megtudtuk, a kitelepítés során mindössze negyvenhét embert találtak otthon a hatóságok, a többség vagy dolgozott vagy rokonoknál vészelte át a kitelepítés közel hét óráját. Délután négyre aztán az emberek többsége újra visszatért otthonába, azt a bizonyos feketerigót azonban már nem hallhattuk. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. 


További cikkek az óriásbombáról

Percről-perce tudósítás az óriásbomba helyszínéről ITT


Akik átélték, amikor lőttek