Berkényi doktor sóstói kórházról, állatkertről álmodik

A vadmadár kórház hamarosan átalakul...

„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”– citálom a szállóigévé vált mondást a Sörgyári capriccióból, miközben Berkényi Tamással, a Vadmadár kórház vezetőjével a mosómedve ketrecéhez indulok. Egy hete ugyanis egy mosómedve került a kórházba, ahol eddig se unatkoztak, hiszen rengeteg feladatot adtak a tollas jószágok is. Ám az utóbbi időkben már nem csak a bajba jutott vadmadarakhoz hívták őket. A macit sem vették – kimentették...

Manyi, a mosómedve (Fotók: Nagy Norbert)

– A mosómedve Észak-Amerikában él, és arrafelé gyakran gondot, bosszúságot okoz. Magyarországon nem is fordulhatna elő szabadon, márpedig ez a példány szabadon kószált, és beköltözött egy pétfürdői ház padlására, ahol megellett. A lakók a segítségünket kérték: mi kimentünk, de a padláson csak a kicsit találtuk meg, az anyja eltűnt. Csak két nap múlva fogtuk be, másutt... A kicsi mosómedvét sajnos, nem tudtuk megmenteni, akkora harapások voltak a fején – meséli Berkényi doktor, aki hozzáteszi: – A mosómedvét tilos otthon tartani, mert amikor ivaréretté válik, agresszív lesz. Másfelől iszonyatosan idegesítő, nyüzsgő állat. Kereskedőknél illegálisan hozzá lehet jutni egy-egy példányhoz, de amikor felnő, és mindent tönkretesz, a tulajdonos szélnek ereszti.

A mosómedve pedig igen alkalmazkodó állat, Magyarországon is megél, és sok kárt tesz... Hogy miként került ez a példány a pétfürdői padlásra, az rejtély... A szép pofájú, „szemüveges”, riadt mosómedvét a gondozók már Manyinak szólítják: egy darabig megfigyelés alatt tartják, bár Berkényi doktor biztos benne, hogy „kutyabaja”, akarom mondani, „medvebaja”. De az biztos, ő a Vadmadár kórházban marad. Berkényi doktor hozzáteszi: itt az idő, hogy a kórházat átkereszteljék Vadállat kórházzá. Már régóta nem csak tollas jószágokon segítenek. A mosómedve csak egyike az újabb lakóknak: került hozzájuk nyest, őz, sőt, most van 16 kicsi sündisznó is...

Berkényi Tamás és a sünik

– Én egzotikus állatokra szakosodtam: olyanokkal foglalkozom, amelyeket nem haszonállatként vagy kedvtelésből tartanak. Úgy gondolom, hogy tizenöt év után érdemes profilt bővíteni, és erre szükség is van, hiszen sokan fordulnak hozzánk, ha vadon élő állatokon kell segíteni.

Az állatok egy részét – ha felépülnek, erőre kapnak –, vissza lehet küldeni a természetbe: sőt, éppen a rehabilitáció a cél! Visszaviszik az apró sündisznókat is, „akiket” a kirándulók gyűjtöttek be. Rosszul tették. Berkényi doktor azt mondja: előfordul, hogy azt hiszik, az anyjuk eltűnt, pedig csak ott vár a bokor alatt, hogy az idegenek eltűnjenek. Az anya nélkül felnövő kicsiket naponta ötször kell tejjel itatni, hogy el ne pusztuljanak. Később lisztkukaccal kínálják őket. A sünmama hat hétig gondoskodik a kicsikről, aztán szépen leválnak az anyjukról. A kórházba került tüskéshátúakat, ha felnőnek, szabadon engedik...

Rehabilitálni lehet a nyestet is, amely sokszor betéved a városba, sőt, olykor a padlásokon hozza világra utódait. Berkényi doktor megismertet egy példánnyal, igaz, ő a kórházban marad, mert jó barátságba került Bettivel, a gondozójával. A fehér mellényes, kezes leányzó már nevet is kapott: ő Nini... Berkényi doktor egy lábsérülésből felépülő, három hetes emut is mutat – igaz, ez a madár kivételnek számít, hiszen haszonállatként tartják, még ha ez nálunk egyelőre különlegesség. Az emu „fizetős” páciens, felépülése után visszakerül a tulajdonosához...

A többiek – a megmentett, meggyógyított vadállatok – viszont leginkább viszik a pénzt. Ennek ellenére Berkényi doktor nem „csak” azt tervezi, hogy bővíti a magánadományokból fenntartott kórház profilját. A kórház hamarosan talán új, jobb helyre is költözhet: a város polgármestere, Cser-Palkovits András támogatja az ötletet, hogy a Sóstón működjön tovább. Berkényi doktor szeretné, ha ott létrejöhetne egy kis állatkert is, ahol bemutathatnák a tollas, bundás egyedeket egyaránt: mindez turisztikai szempontból is hasznos lehetne... A szakértelem megvan, a területet odaadná az önkormányzat, már „csak” a pénz hiányzik, hogy ott megfelelő röpdéket, kifutókat alakítsanak ki az állatoknak. De Berkényi Tamás pénz híján is bizakodó: ha az állatokról van szó, nem ismer lehetetlent...