Egy fehérvári vándorbőrönd útja

Sárvári Géza egy kicsi, barna bőröndöt adott át végzős diákként egy harmadéves társának oldalán tablófotójával

1982-ben Sárvári Géza egy kis bőrönddel különleges hagyományt indított útjára a gimnázium falain belül. Talán maga sem hitte, milyen nagy becsben tartják majd a mára már megkopott táskát, s milyen büszke lesz minden végzős, aki egy éven át tulajdonosa lehet annak.

A táskában az első, Sárvári Géza nem csak a tablófotóját helyezte el, hanem egy alapítólevelet is, melyben megfogalmazta, ki lehet érdemes a táska megőrzésére, mindennapi használatára. A Bőrönd Tulajdonosok Betéti Társasága pedig őrzi a hagyományt, a misztikus tulajdonságokkal is felruházott kis koffer nap mint szolgálatot teljesít, jelenlegi tulajdonosa, Schandl Márton Ferenc gyakran viszi a kis táskában a tízórait a suliba.

A kis kopott bőrönd külseje már megtelt a korábbi tulajdonosok tablófotóival. Most Schandl Márton Ferenc birtokolja büszkén (Fotó: Lovász Lilla)

– Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy éppen én kaphattam meg az előző tulajdonostól, Orosz Bencétől a bőröndöt – mesélte Márton, aki azt is elárulta, komoly fejtörést okoz, hogy ki legyen a következő bőröndtulajdonos.

– Számomra ez egy nagyon értékes hagyomány, épp ezért nehéz a választás. Mindenképpen egy arra érdemes fiatalt kell választanom, aki jó kapcsolatot ápol a felsőbb évfolyamosokkal, szerény, törekvő, ugyanakkor magabiztos és segítőkész is egyben, aki aktívan szerepet vállal az iskolai életben – mondta Márton. Megjegyezte, nagy a versengés, de a döntés nem egyszerű, az saját jellemét is meghatározza.

– Fontos, hogy amíg lehet, ezt a nagyszerű hagyományt életben tartsuk. Hiszen úgy tudom, 32 éve Sárvári Géza arra gondolt, ha fia lesz, s ebben az intézményben végez, ő lehet az utolsó táskatulajdonos. Információink szerint azonban fia nem a Ciszterciben tanult, így tovább élhet a hagyomány – mondta Márton. Aki azt is elárulta, a kis kopott bőrönd külseje már megtelt a korábbi tulajdonosok tablófotóival, így ő fotója Orosz Bence mellett a bőrönd szívében kap helyet, s bízik abban, hogy mellette még megszámlálhatatlanul sok tablókép sorakozik majd, igazolva, hogy él a hagyomány.

A bőröndöt sem 1982-es vándorútjának kezdetén, sem ma nem gúnyolják, sőt, irigylik az ütött-kopott táska tulajdonosát máig a diáktársak. A tradíció része pedig az is, hogy a lányok nem kaphatják meg. A tapasztalat azonban az, hogy a kis bőrönd mindig megfelelő tulajdonosra talál.