2012.11.16. 07:48
Bennmaradni a hatalomban - Herczeg Ferenc darabja a Vörösmarty Színházban
Székesfehérvár - A város a végóráját járja, a zenekar pedig játszik. Bohóckalapos, egyforma ruhába öltözött figurák mozognak, rángatóznak a szereplők körül, és ők változtatják a teret is.
Herczeg Ferenc Bizánc című drámájának próbáján jártunk. A darab premierje szombaton, 19 órakor lesz a Vörösmarty Színházban, melynek színpadán fémszínű díszletelemekkel változtatják a teret, tagolják vagy nyitják, hátul a zenekar fölött festett középkori városkép díszeleg. A jelmezek a múlt századi és a középkori viseletek keverékei. Az előadás rendezője Bagó Bertalan, a teátrum prózai tagozatának vezetője.
A próba szünetében beszélgettünk arról hogy számára milyen ez a Bizánc.
- Nagyon érdekes, hogy Herczeg Ferenc 1904-ben írt egy darabot a 15. századi Bizánc bukásáról, egy nap történetéről, ami valójában jobban hasonlít Herczeg saját korára, mint a bizáncira. Ürügyként használ tehát egy történelmi tételt, hogy milyen az a kor, amelyben él, milyenek az emberek, és megjósolta a Monarchia szétesését. Minden nagy változás esetén, legyen az akár ideológiai, átrendeződik a társadalom struktúrája. A Bizánc arról szól, hogy azok az emberek, akik régen is benne voltak a nomenklatúrában, hogyan próbálnak árulások, ügyeskedések révén benne maradni a hatalomban. Kedvelem a darabot, és mint minden jó mű, noha egy letűnt korról szól, örökérvényűnek tűnik, azzal a konklúzióval, mintha a világ nem tanulna a történtekből.
A neutrális tér, magyarázza Bagó, arra való, hogy az ember természetének, jellemképletének működési mechanizmusát vizsgálhassák. A díszletek nyitásával, zárásával jobban ki tudja nagyítani a szereplő kettősőket.
- A bohócszerű figurák pedig szándékom szerint e világ idegrendszerét mutatják. A szereplők nem vesznek tudomást róluk, ők a díszlethez tartoznak, akárcsak a zene. Olyan, mintha megkettőzném velük a szereplők idegrendszerét, megmutatnám a tudalattijukat, és a második felvonásban majd kiderül, hogy nekik is van történetük.
A darabnak és Bagó Bertalannak is megvan a maga története. Először az akkori megbízott igazgató, Quintus Konrád kérte fel, hogy rendezzen egy klasszikus magyar darabot. Bagó többet is javasolt, a Bizáncnál maradtak. Leszerződött a rendezésre, de az élet úgy hozta, hogy Szikora János, a teátrum igazgatója felkérte, legyen a prózai tagozat vezetője. Így már a színház alkalmazottjaként rendezi a Herczeg-művet. Szikorával egyébként többször dolgozott együtt régebben is, mint ahogy néhány színésszel a fehérvári társulatból. Fehérváron azonban most rendez először.
S hogy sikerült-e már az egységes stílust, a közös játéktechnikát kialakítani, amiben annyira hisz?
- Az alapoknál tartunk. Azt vallom, hogy ki kell alakítani egy stílust, amely képviseli a színházat, bármilyen műfajról van szó. Ha a közös játékban, stílusban, értékrendben bízni tudunk, akkor egyfelé húz az egész színház is.
