Beterelték a szilaj gulyát Csákváron

 A hatalmas csákvári rétet a hétvégén több száz autó, ember és ló foglalta el. Volt ott minden: fogathajtás, pónifogat-, népifogat-, kettesfogat- és vadászhajtás. A több helyszínen egyszerre zajló mutatványok egy része két régi szakmához, a gulyásokhoz, csikósokhoz kapcsolódott.  A gulyásbemutatón pányvavetés, nyúldobás és karikás bemutató volt, de itt kapott helyet a lovas ügyességi verseny, a csikósbemutató, az impozáns lovas vágta és a nap fénypontja, a szilaj gulya beterelése.

A gyerekek se unatkoztak: fa körhinta, lepényevő verseny és bojtár totó várta őket. Akinek kedve volt, a gulyásbojtárok ötpróbáján is indulhatott: ez karikásütést, nyúldobást, pányvavetést, bálahömbölgetést, pulicsalogatást, fürge kismalac- és kecskegidafogó- versenyt jelentett. Ez utóbbi díja maga a kis jószág volt.

A mezei programok mellet a Geszner-házban a Vértes Természettudományi kiállítás nézhették meg a kíváncsiak, de több őshonos állatfajt is megtekinthettek. A szervezők, köztük a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány, a természeti értékek védelme mellett kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kultúrtörténeti emlékek, néprajzi értékek megőrzésének, népi kismesterségek ápolásának is, és fennmaradásukért komoly erőfeszítéseket tesznek - erről az egész napos kirakodó vásár tett tanúbizonyságot.

A rendezvény gyökereit a Fornapusztán (egykori Fornaszentmiklós) tartott Miklós-napi vásár, később gulyásbál, és a Csákváron Szent Mihálykor tartott rendezvények jelentik.

A két egykori település összeolvadásával létrejött mai Csákvár területén mindig is igen elterjedt volt az állattartás. Ezt jelzi az is, hogy a település római katolikus védőszentje Szent Mihály, melynek napja a gazdasági év őszi fordulója, így számos fontos pásztorkodással, gazdálkodással kapcsolatos szokás és hiedelem kapcsolódik hozzá. A hagyományok szerint egyes helyeken ekkorra esett a Szent Györgytől Szent Mihály napjáig tartó legeltetés tradicionális befejező napja. A csákvári Esterházy-uradalom pásztorait azonban más kötelezettség terhelte, a ridegen tartott gulyát az első hóig kellett a legelőn tartaniuk.

A rendezvény legfőbb célkitűzése, hogy elődeink ételei, szokásai, eszközei és az ezeket bemutató szavak ne csak múzeumokban és szótárakban, hanem a mindennapi életben is megőrzésre kerüljenek. A rendezvényen a látogatók így nemcsak finom ételeket és szórakozást találhatnak, hanem megelevenednek előttük a hagyományos pásztor- és lovas élet csaknem elfeledett mindennapjai is.