A légszennyezés jogáért a jövőben licitálni kell

A döntés szerint az uniós üvegházgáz-kibocsátást 2020-ra húsz százalékkal - szélesebb körű nemzetközi megállapodás esetén harminc százalékkal kell csökkenteni.

A kibocsátás mérséklésének kiemelt európai uniós eszköze az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU Emission Trading System - ETS). Ebben meghatározzák a maximális kibocsátást, a fel nem használt kvótákat pedig értékesíteni lehet. A rendszerbe tartozó gázok kibocsátását az ETS harmadik, 2013-tól 2020-ig tartó szakaszában a viszonyítási évnek választott 2005-höz képest huszonegy százalékkal kell csökkenteni.

Számos kelet-európai állam nyomására, ezen országok korábbi kibocsátás-csökkentésére tekintettel úgy döntöttek, kompenzációként az összes árverésen értékesítendő kvóta tizenkét százalékát újraosztják ezen érintett tagországok között.

A nagy változás nem is itt keresendő. Míg az ETS első és második szakaszára (2005-2012) a kvóták nagy részét ingyen osztották ki, addig - az Európai Tanács és az Európai Parlament döntése értelmében 2025-ig (s nem pedig 2020-ig, miként az a korábbi szövegekben szerepelt) el kell érni, hogy az összes kibocsátási egységet csak aukción lehessen megvásárolni.

Az energiaszektorban azonban már 2013-ra meg kell valósítani a százszázalékos árverési arányt.

Mit is jelent ez magyarul? Aki a jövőben szennyező anyagot kíván a kéményeiből a levegőbe juttatni, annak ezért nagyon komoly összeget kell befizetni az Európai Unió kasszájába. Az Európai Parlament képviselői az árverésből származó bevételeket - amelyek becslések szerint 2020-ra éves szinten akár az ötvenmilliárd eurót is elérhetik - a klímaváltozás elleni küzdelemre kívánják majd felhasználni.

A jövőben minden tagállamnak csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátást azokon a területeken is, amelyek nem tartoznak az ETS rendszerébe. Ilyen például a közúti és tengeri szállítás, az építőipar, a szolgáltatások, a kisebb ipari létesítmények, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás.