Hírek

2008.05.13. 02:29

Látta a kincsek lelőhelyét

<strong>Székesfehérvár</strong> - Sümegh József rabolta ki a római villa fűtésalagútját, ahol a Seuso-kincsek voltak elrejtve - állítja egy nyugdíjas asztalosmester, aki felfedezte Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori lakóépületét Szabadbattyán és Úrhida határában.

Tóth Sándor

- Az én kincstörténetem egy angolt szetter vadászkutya befogadásával kezdődött. Egy ismerősöm talált rá az autóút melett, mivel ő nem tudta tartani, nekem adta a gazdátlan állatot - emlékszik vissza a csaknem három és fél évtizeddel ezelőtti időre Pereczes Ferenc. - Akkor még Úrhidán laktunk, gyakran kijártam sétálni a Sárvíz partjára a kutyával, nagyon szeretett úszni a vízben. 1974 tavaszán egy alkalommal nem messze a vízparttól, néhány égetett cseréptöredéket találtam.

Felfedezését a régészet és a numizmatika iránt érdeklődő, akkor még húszas évei végén járó fiatalember nem tartotta titokban. Hazaérve, örömmel újságolta el feleségének, római települést talált a község határában. A régészet iránti érdeklődést Pereczes Ferenc egyébként apai nagybátyjától, az egykori sátoraljaújhelyi rendőrkapitánytól örökölte .

- Ezután természetesen alaposabban keresgélni kezdtem ezen a területen, ami akkor a termelőszövetkezet tulajdonában levő föld volt. Sejtésem hamarosan beigazolódott, különböző római pénzérméket találtam. Akkor már ásót is kivittem, kíváncsi voltam, hogy találok-e ott valamilyen házalapot. Közben a római bronz- és pénzérméket bevittem a székesfehérvári István Király Múzeumba (ma Szent István Király Múzeum- a szerk.) A Sárvíz-Malom- csatorna közelében levő területen egészen 1974 tavaszától őszéig zavartalanul kutatott Pereczes Ferenc. Igaz, azt mondták neki a múzeumban, ne foglalkozzon azzal, mi van ott, mert semmilyen római település nincs azon a területen.

- Továbbra is folyamatosan kijártam, ástam a földet, kerestem az épület maradványait. Egyszer egy őrlőkövet találtam, majd szeptemberben egy nagyméretű domborműves ólomedényt. A súlya jóval meghaladta a 100 kilót, emlékszem, nagyon sáros volt. A feleségemmel lemostuk, majd kocsival szállítottuk a múzeumba. Olyan súlyos volt, hogy a közelből négy fogtechnikus jött segíteni az autóból val kiemelését, és épületbe való bevitelét - számol be a leletmentéséről .

Ma is őrzi a beszolgáltatásról szóló igazolást, amit szívesen megmutat. Az egykori átvételi elismervény szerint ólom díszedényt és pénzérméket adott át a múzaumnak. Az antik ritkaságért mindössze ezer forintot kapott a múzeumtól, miközben egy veszprémi gyűjtő egymillió forintot ígért neki érte.

Az ólomedény felkelthette a székesfehérvári múzeum munkatársainak az érdeklődését, mert kimentek megnézni a helyszínt, ahonnan a súlyos lelet előkerült a földből. Viszont csak 1975 tavaszán kezdtek ásatást a Sárvíz melletti területen. Ez a régészeti esemény ma joggal tekinthető a hazai archeológiai kutatások egyik furcsa fejezetének.

- Az ásatást egy Nagy Árpád nevű régész vezette, körülbelül két és fél hónap alatt egy 16 négyzetméternyi területet tisztítottak le. Amikor időm volt, kimentem hozzájuk, de azt mondták, még csak ne is nézzem, mit csinálnak. Nem szerették, ha ott voltam. Emlékszem, a feltárt terrazzo padlózaton töredezett darabokban rajta volt a leszakadt mennyezeti freskó. Sajnos, ezeket a freskódarabokat lelapátolták az ott dolgozók - idézte fel a szakszerűtlennek tűnő munkafolyamatot.

Nem csak a ,freskórombolás lepte meg a szemtanút, hanem az is, hogy a régész és segítői egyszer csak abbahagyták a munkát a nyár elején. Otthagyták a terrazzo padlózatot, s még csak le sem takarták, amit kiástak. Az elárvult ásatási terület sokáig nem érdekelte a római kor titkait faggató szakembereket. A folyamatos régészeti feltárás, amit jelenleg Nándorfi Gabriella régész vezet, csak 18 év múlva, 1993-ban kezdődött meg.

NagyÁrpádról is csak évek múltán hallott újabb hírt Pereczes Ferenc. Állítólag különböző műkicslopásokba keveredett, amiért társával együtt többéves börtönbüntetésre ítélték. Meg nem erősített forrásból származó információnk szerint egy múzeumi tárlóból bizánci arany solidusokat (pénzfajta) lopott el... A történetnek ezzel még nincs vége. Talán a Seuso-kincsek és az ezüstkészlet miatt meg -gyilkolt Sümegh József sorsa is egészen máshogy alakul, ha a római villa feltárása 1975-ben tovább folytatódik. Ugyanis Pereczes Ferenc szerint a páratlan római kori lelettől már csak méterekre lehettek a régészek.

- Évekig ott tapostam, azon a helyen, ahol a Seuso- kicseket elrejtették - jelentette ki magabiztosan, nem kis keserűséggel a hangjában. - Utána is kijártam a területre, amikor otthagyták a múzeum emberei. Mivel találtam ott majdnem sértetlen római oszlopfőt is, biztos voltam abban, mit takar a föld. A múzeumba azért vittem be mindent, mert azt akartam elérni, hogy Úrhida közelében ugyanolyan ásatás folyjon, mint a Tác melletti Gorsiumban.

1979. szeptember-októberében (de lehet, hogy 1978-ban) három-négy alkalommal is járt Pereczeséknél egy fiatalember, akiről a következő emlékkép maradt fenn:

- Motorral jött, esőköpeny és gumicsizma volt rajta. Egy ásót is kötözött a motorkerékpárra. Nem tudom, ki küldte hozzám. Beszélt mindenről, hogy mit talált. Ő állandóan kutatott, ott volt mindenhol, még az útépítések nyomvonalán is. Nem titkolta, hogy amit talált, azzal üzletelt. Többször emlegette, szerezzünk Eötvös-ingát, a régészek által otthagyott területet akarta vizsgálni vele. Még nevettem is rajta, mert helytelenül mondta Eötvös nevét.

Lehangolóbb kép fogadta a szenvedélyes éremgyűjtőt, amikor egy szombati napon újból kint járt az elhagyott ásatásnál. Feltörte valaki a padlózatot, az alacsony vörös, kőoszlopokkal ellátott, hatalmas kőlapokkal fedett fűtésalagút pedig üresen tátongott. Körben ott volt a belőle kiszórt hamu, mindenütt pulyka- és libacsontok hevertek.

- Kirabolták az ásatást, nagy értéket vihettek el, mondtam el otthon, amikor hazaértem. Be akartam jelenteni a rendőrségen, de végül úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Évek múltán is eszembe jutott, ahogy a múzeumban bántak velem, annak ellenére, hogy én nem elloptam, hanem bevittem nekik az ólomedényt. Egyetlen emléket őrzök arról a helyről, egy mécsest, ott találtam meg, amikor kifosztották az ásatási helyszínt - árulja el a régi használati tárgy eredetét Pereczes Ferenc.

Miközben a talányos agyagmécses előkerül, fény derül arra is, hogyan azonosította a házigazda felesége Sümegh Józsefet:

- Pár éve egy újságcikkben írtak a Seuso-kincsekről, a cikk mellett Sümegh síremlékéről készült felvétel volt, rajta a fényképével. Amikor a képet meglátta a feleségem, rögtön felismerte az esőköpenyes motorost, aki többször járt nálunk. Most már tudom, miért nem jött többet hozzánk Sümegh József, és miért tűntek el még a fűtésalagút bazaltoszlopai és kőlapjai is - fejezte be történetét Pereczes Ferenc.

(Cikkünk másodközlés, a szerző és a Zsaru magazin hozzájárulásával. )

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!