Hírek

2006.06.07. 22:00

Sérült sorsok vámszedői

A megváltozott munkaképességu emberek foglalkoztatásával kapcsolatos problémák többször borzolták már a kedélyeket. A jó érzésu ember abban bízik, hogy az állam megpróbáltatásaikat, ha csekély összeggel is, de kompenzálja. A most következo riport illúziókat oszlat el. A pénz útját követi nyomon, és csak abban bízhatunk, hogy egyedi esetrol van szó.

J. Mező Éva

Kitágított rések a támogatási rendszerben és a szigorú ellenorzések hiányossága az Iszkra család tagjai, akik hosszú ideje megváltozott munkaképességu embereket foglalkoztatnak, ezek lehetoségeit találták meg. Érdekeltségeik, ahol tevékenységüket végzik, behálózzák lassan szinte az egész országot.
Figyelmemet Bóta Lajos irányította rájuk, aki az elmúlt év végén kereste fel szerkesztoségünket. Az idoközben szerteágazó történet akkor azzal kezdodött, hogy a szabadhidvégi varroda dolgozói az utóbbi idoben rendszertelenül kapják fizetésüket. Bóta Lajosnak is saját számításai szerint 163 ezer 500 forinttal maradt adósa munkáltatója, a Gravitál Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., illetve az ot korábban, 2005. április 1-jéig foglalkozató Megváltozott Munkaképességuek Terézvárosi Foglalkoztató és Szolgáltató Kft. Ugyan a bérlapot az "átvettem" rovatnál minden hónapban aláíratta vele és az üzem többi dolgozójával a munkáltató, a pénz átutalása - Bóta folyószámláján nyomon követheto -, több hónapban elmaradt. Ezt alkalmanként írásban és szóban is jelezte Bóta Lajos, legutolsó levelére azonban, amelyet 2005. no-vember 23-ai keltezéssel küldött el a budapesti központba, rendkívüli felmondás formájában érkezett meg a válasz. Az indoklás, és a felmondás formája jogilag erosen vitatható, dr. Bodnár Zoltán ügyvéd, aki Bóta Lajost a munkaügyi bíróságon képviseli, errol a következoket mondta
- Elsoként azt állapítottam meg, hogy a rendkívüli felmondás, ami egy szuk körben alkalmazott munkaviszony-megszüntetési mód, igen szukszavú, és szemlátomást aggályos. A munkáltató azt írja "Ön több esetben magatartásával, illetve cselekedetével akadályozta ügyviteli tevékenységünk zavartalan muködését, és adminisztrációs kötelezettségeink maradéktalan teljesítését." Az én meglátásom szerint, és az ügyfél által elmondottak, illetve az általa átadott egyéb iratok alapján alapos a gyanú, hogy a felmondás indoklása nem felel meg a valóságnak. Hiszen önmagában véve nehéz Szabadhidvégrol akadályozni egy budapesti cég ügyviteli kötelezettségeinek teljesítését, illetve Bóta Lajos az általa betöltött csomagolói munkakörben sem kerülhetett kapcsolatba a cég adminisztrációjával.
Bóta Lajos munkaadóját, a Gravitál Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. képviselojét nem volt egyszeru elérni. A hivatalosan székhelyként megjelölt, és a cégbélyegzon is olvasható Budapest, Örs vezér téri címen ugyanis egy bérelt lakás található, a ház lakóinak elmondása szerint ott szinte soha nincs mozgás. Végül a korábbi munkaadó, a Megváltozott Munkaképességuek Terézvárosi Foglalkoztató és Szolgáltató Kft.-jének telefonszámán jelentkezett be Iszkra Ferencné, aki fiával, Györggyel irányítja Szabadhidvégen a munkát. Iszkráné beszélgetésünk elején kikötötte, hogy lapunknak, mint a Megváltozott Munkaképességuek Szakszervezetének (MMSZ) elnöke nyilatkozik. Telefonon elmondta, hogy a megyében három helyen, Szabadhidvégen, Bakonycsernyén és Kislángon foglalkoztatnak megváltozott munkaképességu embereket. A fizetések elmaradása miatt a két évvel ezelotti kormányzati megszorítások következtében kialakult nehézségekre hivatkozott, és a kötelezo adminisztráció túlbonyolítására. Bóta Lajossal kapcsolatban annyit mondott, ami történt, csak magának köszönheti, mert a jelenléti ívet, és a szükséges okmányokat, amelyre az államtól a megváltozott munkaképességuek foglalkoztatása után járó normatív támogatást kapják, rendszeresen nem írta alá, vagy megjegyzéseket firkálva rá, küldte vissza. A kft. tartozását Bóta Lajos és az üzem többi dolgozója felé ugyanakkor elismerte, és ugyanezt tette a telephely vezetoje is, aki elmondta, ígéretük van rá, hogy a hátralékot 2005. végéig megkapják. Bóta Lajos december utolsó napjaiban valóban kapott pénzt folyószámlájára, és tudomása szerint volt munkatársai is, de Iszkráék ezzel a teljes elmaradást még nem egyenlítették ki. A munkaviszonyban maradottak azonban érthetoen hallgatnak, ugyanis reménykednek a végsokig, hogy egyszer pénzükhöz jutnak, s megmarad munkahelyük is. Féltik a bizonytalan pénzkereseti forrást, a környéken ugyanis nincs más lehetoség, ami az egészségileg korlátozott embereket munkához segítené.
Bóta Lajos elmondása szerint Fejér megyében négy telephely muködött, ahol megváltozott munkaképességu embereknek adnak munkát Iszkráék, Iszkra Ferencné azonban beszélgetésünk alkalmával már csak hármat említett. Kimaradt a felsorolásból Bodajk. Ennek okát Tomsicsné Horváth Klára, a bodajki telephely volt vezetoje fedte fel, aki kezdetben vonakodott attól, hogy a történtekrol beszéljen, mint ahogyan egyetlen érintett sem szívesen nyilatkozott az ügyben. Beszélgetopartnereim közül többen arra utaltak, hogy Iszkráék keze messzire ér. Többen akartak Bodajkon is segíteni a dolgozóknak, a helyzet azonban egyre rosszabbra fordult
- 2005 elejéig zökkenomentesen ment minden az üzemben - foglalta össze Tomsicsné. - Akkor Iszkráné a kormány megszorító intézkedésére hivatkozva, amelyben csökkentették az állami támogatást, a telephely harminchét dolgozójának felét el akarta bocsátani. A csoport azonban szolidáris volt, egy emberként vállalták, hogy hajlandók négy órában is dolgozni, csak ne kelljen elmennie senkinek. Iszkráék azzal hitegettek bennünket, hogy átmeneti ez az állapot, mindössze néhány hónapról van szó, újra lesz munka, és engedtek kérésünknek. Januárban az új szerzodés szerint a ténylegesen ledolgozott 7,5 óráért már csak munkabérünk felét, 28 500 forintot fizettek ki. Ettol kezdve egyre bizonytalanabbá váltak a kifizetések, januárban és februárban még rendesen megkaptuk a bért, de áprilisban már nem volt fizetés. Ezt a pénzt csak ez év elején, 2006 januárjában utalta a dolgozók számlájára Szegedrol dr. Kiss Lajos felszámolóbiztos, aki a bodajki telephelyet korábban muködteto Megváltozott Munkaképességueket Foglalkoztató Kft. nevében járt el.
Ami most bonyolultan hangzik, az a valóságban csaknem nyomonkövethetetlen. Cégnyilvántartások és szerzodések alapján szakember segített kibogozni a szálakat, a többi között a megye egyik önkormányzatával szerzodést köto MMSZ és a továbbiakban a foglalkoztatót muködteto cégek viszonyát. A hivatalos papírokon az adatok, a nevek, de még az adószámok is teljesen összekuszálódtak.
Idoközben a szabadhidvégihez hasonló szervezeti át-alakulás Bodajkon is megtörtént. 2005. május 2-ával új munkaszerzodést kaptak a dolgozók, a munkáltató Perl-MMF Kft. ügyeinek intézését azonban továbbra is az Iszkra család tagjai látták el. Tomsicsné azt mondta, ettol kezdve szunt meg a bérek szabályos kifizetése
- Az elmúlt évi májusi bérrel még mindig tartoznak nekünk, az októberi, illetve a novemberi ledolgozott ido után járó bért decemberben, illetve januárban fizették ki. Ennek ellenére is hittünk az ígérgetéseknek. Novemberben még folyt munka az üzemben, akkor még vittek el tolünk márkátlanított termékeket. Az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy megoldódnak a problémák, és Bodajkon maradhat a megváltozott munkaképességu embereket foglalkoztató üzem, mert igaz, hogy pénzbol élünk, de nekünk, beteg embereknek az is fontos, hogy ne szoruljunk a perifériára, hogy érezzük, szükség van ránk, hasznosak lehetünk. Így lehet elviselni annak tudatát, hogy soha nem lehetünk már egészségesek.
A dolgozók többsége ennek ellenére becsületesen kitartott, voltak azonban, akik megunták az örökös ígérgetést, elfogyott a pénzük, kénytelenek voltak lépni. Az elmaradt bérek miatt feljelentést tettek a Munkaügyi Felügyeloségen, a helyzet azonban ezt követoen tovább romlott. Tomsicsné szerint érezheto volt a végkifejlet
- Iszkráék olyan megszorításokat akartak bevezetni, amiket megvalósítani nem lehetett. Kifogásolták, hogy egyre gyakrabban "zaklatják" oket a dolgozók telefonon fizetésük elmaradása miatt, ezért több embernek felmondtak. A dolgozók 2005 decemberére végképp elveszítették hitüket, akik addig kitartottak, önként mondtak fel.
A bodajki önkormányzatot Iszkra Ferencné, mint a Megváltozott Munkaképességuek Szakszervezetének elnöke kereste meg levélben 2002. májusában, még az elozo polgármesteri ciklus alatt. Akkori ígérete a településen a leszázalékolt emberek foglalkoztatásáról és egy komplex rehabilitációs program kidolgo- zásáról szólt, amelyben szerepelt a polgármesternek írt emlékezteto szerint a heti orvosi ellenorzés, a napi novéri felügyelet, a számítógépes és angol oktatás, a jogi tájékoztatás, túraszervezés, sot a kulturális rendezvényeken való részvétel is, ahogyan akkor fogalmaztak, "a szellemi kinyitás". Mindezért cserébe Iszkráné a faluban ingyenes használatra telephelyet kért. A képviselo-testület döntése alapján a nagyközség önkormányzata térítésmentesen adta át kizárólag erre a célra a Bányász lakótelepi óvoda egy részét, majd 2004. január 27-én megtartott ülésén az új testület ezt úgy módosította, hogy a közüzemi díjak megfizetésére kötelezte, a "foglalkoztatót". (Megváltozott Munkaképességuek Terézvárosi Foglalkoztató Kft.).
A kifizetetlen számlák az önkormányzatnál azóta gyulnek, a legutóbbi adatok alapján az áram-, a víz- és a gázhasználat utáni tartozás meghaladta a 600 ezer forintot. A térítésmenetesen használt telephely ellenére a megfelelo munkakörülmények kialakítására sem költöttek különösebben Iszkráék.
Tomsicsné elmondta, hogy a kezdet kezdetén az emberek még otthon dolgoztak saját varrógépükön, majd az önkormányzat által biztosított telephelyre vitték magukkal azokat is. Amikor a munka minosége megkívánta, a dolgozók közösen vásároltak egy ipari interlockot, a munkaadó valójában csak néhány, varrásra alkalmatlan gép odaszállításával járult hozzá a munkafeltételek megteremtéséhez. A telepvezeto saját pénzén javíttatta az elromlott gépeket és vásárolta meg a varráshoz szükséges segédanyagokat is. 2004-ben Iszkráék kifizették neki a számlára vett anyagokat, 2005-ben már azt sem.
A megváltozott munkaképességu embereket foglalkoztató célszervezeteket az állam dotálja, a jogszabály szerinti bértámogatás, költségkompenzációs támogatás, vagy rehabilitációs költségtámogatás minden hónapban az APEH-tol igényelheto. Az állami dotáció konkrét feltétele, hogy az igénylo a támogatottaknak a munkabért és annak járulékait pontosan kifizesse, és azt az adóhatóság felé a bérjegyzékkel, illetve átvételi elismervénnyel igazolja.
Itt merül fel tehát a Bóta Lajos által alapvetoen vitatott kérdés, hogy kötelezo-e a bérlapot az "átvettem" rovatnál aláírni, akkor is, ha a kifizetés nem történik meg? A Gravitál Kft.-nél alkalmazott bérlap szerint a munkáltató a havi bért folyószámlán utalja át, aláírva azonban alkalmas lehet az adóhatóság felé történo havi elszámolásra. (A bérlapokra egyébként nincs egységes formanyomtatvány.) Konkrét ellenorzések során az adóhatóság emberei azt vizsgálják meg, hogy az átutalások a bérlapon feltüntetett módon valóban megtörténtek-e. Amennyiben hiányt tapasztalnak, vagyis a munkáltatónak hátraléka keletkezne a dolgozók felé, az állami dotációt az APEH visszatartaná, illetve más egyéb bünteto tétellel egyetemben kötelezné a támogatás visszafizetésére a munkáltatót, indokolt esetben pedig a büntetofeljelentés megtétele is megtörténne.
És itt ugorjunk vissza egy kicsit a történetben! A szabadhidvégi üzemmel kapcsolatban mind Iszkráné, mind a telephely vezetoje személyesen ismerte el a káefté tartozását, és a bodajki telephely dolgozói is emiatt fordultak panasszal a Munkaügyi Felügyeloséghez! Az adóhatóság tájékoztatása szerint, amennyiben az Iszkra-érdekeltségu vállalkozásokat az APEH revízió alá vonná, és valóban bebizonyosodna, hogy a munkabér és járulékainak kifizetése nem történt meg, a jogszabály szerint számukra nem járna dotáció. (Lehet, hogy ez a folyamat is az oka, hogy a dolgozók nem kapnak rendszeresen fizetést, és ez vezet az egyes telephelyek bezárásához?) Az adótitokra tekintettel azonban a konkrét ügy adatait az APEH-tol nem tudhattuk meg.
A magyar jogszabályok nem zárják ki a többszörös támogatás igénybevételét, ezért Iszkráék az állami és az önkormányzati támogatás mellé a Fejér Megyei Munkaügyi Központ hozzájárulását is kérték 2004-ben a megváltozott munkaképességu emberek foglalkoztatásához.
A székesfehérvári kirendeltség bértámogatás jogcímén mintegy 4,5 millió forintot, rehabilitációs bértámogatás címén majdnem 3 millió forintot utalt át a Terézvárosi Foglalkoztató Kft. számlájára, a móri kirendeltség ugyan-ezen kft.-nek bértámogatás címén közel 4 milliót, rehabilitációs bértámogatás címén pedig több mint kétmillió forintot. Zimmermann József igazgató elmondta, hogy ezek a támogatások nem pályázat útján, hanem kérelemre indultak, és mivel a jogszabályi feltételeknek minden esetben megfeleltek, a kérelemnek helyt adtak. A bértámogatásokkal kapcsolatos elszámolások minden hónapban rendben lezajlottak, a bankszámlakivonatok másolatát a kirendeltségek megkapták a bérutalásokról. 2003. szeptemberében a Megváltozott Munkaképességueket Foglalkoztató és Szolgáltató Kft. nevében nyújtottak be a Rehabilitációs Alap munkahelyteremto támogatására pályázatot Iszkráék. A leadási határido végén érkezett pályázat formai és tartalmi hibák miatt nem felelt meg a felhívásban foglaltaknak, ezért elutasították. Az elutasítás ellen a déli régió polgármesterei lapunkhoz fordultak. Súlyos zavarok voltak azonban ezekkel a pályázatokkal, Zimmermann József igazgató nyílt levelet juttatott el szerkesztoségünkbe, amely Fejér Megyei Hírlap 2004. január 12-ei számában jelent meg.
(Folytatjuk)Fotó Gregority Antal

Ezek is érdekelhetik