Furjákné Wágner Dajána: Átadni a szeretetet, amit én kaptam

Miként emlékszik vissza az edzőlétre? Nem hiányzik a zsivaj?

– Óvodáskoruktól foglalkoztunk a kis tornászpalántákkal. Nagyon szerettem a gyerekekkel szorgoskodni. Nem is munka volt ez nekem, hanem hivatás. Nagy kreativitásra van szükség, hiszen játékos módon kell megszerettetni a gyerekekkel a sportot úgy, hogy a későbbiekben is jó szívvel gondoljanak vissza azokra az évekre, amikor megtanulták a torna alapjait. Anya lettem, emiatt már nem oktatok, de nagyon hiányoznak a gyerekek.

Mennyiben változtatta meg az életét az anyaság? Erre számított?

– Ez egy érdekes téma. Eleinte nem volt meg az a kötődésem, ami egy anyában meg szokott lenni ilyenkor. Lilla születése után a harmadik napon éreztem azt, hogy anya lettem. Magamnak is, aztán a férjemnek nagyon nehezen vallottam be, hogy sokszor úgy tekintettem az anyaságra, mint egy feladatra. Főzni, takarítani, tisztába tenni, ezt mind munkának éreztem. Aztán leültem egy nyugis pillanatban, és átgondoltam az egészet. Miért ne élvezhetném a gyereknevelést? El lehet végezni ezeket a feladatokat úgy is, hogy az ember közben jól érzi magát, hiszen a gyümölcs­ünkről van szó, egy új életről, akit nagyon szeretünk, akivel jó bolondozni, nevetni, élvezni az életet. Most már szeretek anyának lenni! Aktív kislányunk van, felér egy fiúval vagy inkább három fiúval. Rengeteg energiát igényel tőlünk, de élvezzük a vele töltött idő minden percét.

Hány gyereket terveznek?

– Nekünk nagycsalád az álmunk, öt gyereket szeretnénk. Mi öten voltunk testvérek, és a férjem is nagycsaládból származik, ők hatan. Nem is volt kérdés, hogy mi is sok gyereket szeretnénk vállalni. Most vettünk egy házat, ami elég nagy ahhoz, hogy a terveinket meg tudjuk valósítani. Azt szeretnénk, hogy a gyerekeink olyan helyen nőjenek fel, ahol van életterünk. Szerencsére a lakáshoz nagy telek is tartozik, így nem lesz gond ezzel.

Öt gyerek, az már szép nagy család…

– Igen, de a szívemben van egy vágy, amit a férjem is támogat. Szüleimmel is beszéltem erről, és jó ötletnek tartják. Szeretnék még egy gyereket örökbe fogadni. Ez azért van a szívemben, mert nekem más apukám volt, aki felnevelt. Soha az életben nem éreztette velem azt, hogy én nem az ő gyermeke vagyok. Őt kaptam apukaként, és én annyira hálás vagyok ezért! Nála jobb apukát nem kaphattam volna. Azt a szeretetet, amit ő át tudott nekem adni, azt szeretném én is átadni. Szeretnénk örökbe fogadni egy gyereket, akinek nem adatott meg az a lehetőség, hogy a szülei neveljék fel. Ezt a vonalat szeretném én is továbbvinni, hogy sajátomként szeressek valakit, aki nem tőlem származik. Nagyon megmozgat engem, hogy azt a szeretetet átadjam, amit én is kaptam.

Ez nagyon szép dolog. Térjünk vissza a mindennapjaihoz. Elkezdett festeni. Miért?

– A Rudasban végeztem grafikusként, szívesen rajzolgattam máskor is, de a munkám mellett nem nyert akkora teret az életemben. Amikor pedig megszületett a kislányom, akkor az annyira lefoglalt, hogy szinte semmi mást nem csináltam, csak vele foglalkoztam. A sok munka után az anyaság teljesen mást hozott. Az energiámat valahogy le kellett kötnöm, ki kellett kapcsolódni, ezért vásznakat vettem. Amíg a pici aludt, addig elkezdtem festeni. Az elkészült festményeket kiraktuk a szobánk falára. Amikor meglátogattak bennünket az ismerősök, kérték, hogy nekik is készítsek. Akkor még nem foglalkoztam komolyabban ve­le, csak festegettem.

Hogyan fest?

– Van, hogy zenét rakok be, és ez ihlet meg, de nagyon sokszor csendben alkotok, ilyenkor ez teljesen kikapcsol. Ilyenkor tudom a lelkemet a vászonra vinni. Van, amikor a barna, az arany dominál, de most például a kék és árnyalatai fogtak meg. Jobban szeretem, ha nincs megkötve a kezem, és azt festhetek, ami belőlem jön. Először a vászon tetszett meg, most új technikával próbálkozom, falra festek. Apa festőként sok technikát megmutatott nekem a színektől a rétegekig. Sokat tanultam tőle. Innen már csak az én kreativitásomat kell hozzátenni. A dekorfalak rendkívül népszerűek mostanában, remélem, a megélhetést is fogja biztosítani nekem.

Nem is megy vissza edzőnek?

– Nagyon szeretnék, de már tervezzük a következő babánkat. Úgy érzem, most van itt az ideje. Olyan furcsa, hogy még nem is él, de már szeretem. Aki gyermeket tervez, biztos tudja, hogy miről beszélek.