Ellenségek közös sírja a kisfaludi kastélyparkban

A Fejér Megyei Hírlap 2010. február 24-i számában Tihanyi Tamás Elfelejtett becsület címmel írt a Székesfehérvárhoz tartozó Kisfalud kastélyának udvara alatt lévő tömegsírról. A több mint egy évtizede írt cikkben lapunk citálta Entz Géza Magyarország műemlékei című könyvének pár sorát: „A 19. század elején Kisfalud uradalmi puszta, korábban Pákozd, majd Székesfehérvár része. Az 1900-as évek elején épült Simay–Holczer-kastélyt és parkját a mezőgazdasági hasznosítás, majd a nagyszámú antiszociális lakó teljesen tönkretette.” A 2010-es állapot is lehangoló volt, már-már háborús hangulatot árasztott.

Tulajdonosok

A kastélyt és a hozzá tartozó területet Székesfehérvár önkormányzata 1998-ban eladta egy magánszemélynek. Az már természetesen akkor is ismeretes volt, hogy a területen háborús szovjet katonai temető található. A vevő vállalta a holttestek exhumálásának költségeit. A művelet azonban akkor még nem történt meg. Húsz éve, 2000. novemberében egy gazdasági társaság lett az ingatlan tulajdonosa, amely szintén vállalta az exhumálás kötelezettségét.

– Az adásvételi szerződések megkötése óta a sírok áthelyezése nem történt meg – nyilatkozta lapunknak tíz éve Poklosi Péter mint a Magyar Hadisírgondozó Szövetség elnöke. – A Honvédelmi Minisztérium több alkalommal jelezte, hogy a sírok méltatlan körülmények között vannak, s emiatt magam is sokszor szót emeltem. Az önkormányzat a tulajdonost többször felszólította a sírok és a környék rendbetételére, de ez csak átmeneti eredménnyel járt. Azonban tovább már nem halasztható a temető áthelyezése, az ehhez szükséges, rendkívül hosszadalmas eljárás megindítása. Eddig a 2010-es cikk. Még több mint két évig váratott magára a megoldás.

Weimper naplójából

Weimper Zoltán hadszíntér-kutató vezette a 2012. december 3–14 között tartó feltárást. Weimper most lapunk rendelkezésére bocsátotta az általa vezetett kutatási naplót. Ezekből idézünk részleteket. „2012. december 3.: A kutatás megkezdése előtt […] a markoló eltávolítja a 4 db közel 20 nm-es parcelláról a betonkoszorúkat, majd a sírkerttel szembeni jobb oldalra eső parcellával megkezdi a kutatást. […] A 2012. november 25-ei talajszerkezeti szondázás szerint a murvaréteg 1,30 m-en kezdődik, így feltételezhetően a sírok is ebben a mélységben találhatók. A markoló kezelője vertikálisan, megközelítőleg 20–30 cm-es rétegekben kaparta le a földet 1,10–1,20 m mélységig. A részben építési törmelékkel feltöltött rétegben nem találtunk semmit. […] az 1-es számmal jelölt parcella alatt nem szabályos formában – tehát nem a parcella körvonalai szerint – elhelyezkedő koporsó és egy tömegsír körvonalai bontakoztak ki. A feltárást a koporsóval kezdtük, melynek KF001-es számot adtuk (KF-Kisfalud). A kutatást a tömegsírral folytattuk. A tömegsírban KF002–011-ig szovjet katonák és német tengerészek maradványait részben feltártuk.”

Másnap folytatták a kutatást, hosszú napokon át. A feltárást olykor havazás, máskor köd, esetenként a markológép átmeneti meghibásodása hátráltatta. „2012. december 11.: A markoló megkezdte a KF-KT2-es blokk bővítését a kastély irányába, így a nap végére ismét előkészítettünk egy tömegsírt. Az előkészítés azt jelenti, hogy a sír körvonalai kb. 1 méter mélységben kirajzolódnak. Az elszíneződött kevert földréteg legjobban nedves állapotban mutatkozik. A földréteget max. 1,3 m-ig a markoló lekaparja, a többit kézzel kell eltávolítani.

2012. december 13.: A KF-KT2-es blokkot átvizsgáltuk és befejeztük. A markoló megkezdte a KF-KT5-ös blokk előkészítését. Itt ismételten egy tömegsír körvonalai rajzolódtak ki.

2012. december 14.: A markoló megkezdte a KF-KT6-os rész feltárását, illetve a KF-KT2-es blokkba billentette az obeliszket. Az emlékmű alatt szintén sírok voltak, valamint kb. 8–10 robbanótest és gyalogsági lőszer. A rendőrséget értesítettük, majd rövid időn belül meg is érkeztek. A robbanó testeket piros szalaggal elhatároltuk. A földmunkákat ezen a napon befejeztük. A tereprendezés 5 nappal később lezárult.”

A kutatási napló, amely írása a keltezés szerint 2013. január 1-én fejeződött be, ezután így folytatódik. „2012. december 29. és 30.: A zámolyi magtárban ideiglenes elhelyezett – biztonságosan tárolt – emberi maradványokat, valamint a kísérőleleteket dokumentáltuk. A feldolgozás alatt a leleteket beazonosítottuk és az emberi maradványok adatlapjain rögzítettük. Minden talált és leltárba vett tárgyról, valamint az emberi maradványokról fényképet készítettünk. A dokumentálás után […] a 24 német és 3 magyar katona maradványait december 30-án, 14.00-kor átszállítottuk Székesfehérvárra.”

A kutatási napló konklúzióját teljes terjedelmében közöljük:

„A kutatás során feltárt emberi maradványok elhelyezkedésének felvázolása és a kísérőleletek kiértékelése fontos információkat adtak a sírkert történetéről, amivel a magyarországi 1944/45-ös hadtörténelmet az adott lehetőségek arányában kiegészíti. Közel 70 év távlatából visszapillantva jelentős mérföldkő lehet az a felismerés, miszerint a szovjet csapatok szintén humán módon és megfelelő kegyelet mellett temették el a német és magyar katonákat. A viszonylag nehéz területen kiásott sírgödröket, illetve a sírokat a kastély bejáratával szemben legyező formában alakították ki. A mai formája nem megfelelő a korabeli kialakításának, miszerint a terasz félkör alakú volt. 1956-ban két helybéli bányász forradalmár a sírkert kerítését megrongálta (helybéliek elmondása szerint), így újraépítették, egy obeliszkkel kiegészítve a jelenlegi szögletes formáját kapta. A sírkertbe már nem a kastély bejáratával szembeni lépcsőről, hanem az útról lehetett az új lépcsőn keresztül feljutni. Megcáfolható az a tény miszerint a kastély kötözőként, vagy esetleg kórházként üzemelt. Ennek egyik oka a frontvonal közelsége, ami közvetlen a kastély előtt Pákozd irányában haladt (É–D irányban) 1945 január és március között. A másik fontos tény, hogy a katonák bakancsban lettek eltemetve, ami arra utal, hogy a katonákat közvetlen a harcok elmúlásával gyűjtötték össze, és temették el a kastély teraszán. Kötszert, síneket és egyéb egészségügyi kellékeket nem találtunk. A sírkert feltételezhetően 1945- március 17. és 25. között lett kialakítva. A helybéliek elmondása szerint a legtöbb katona a közeli csatorna medrében és partján (a kastélytól északi-északkeleti irányban) hevert. A magyar és német katonáknál azonosítót nem találtunk. Korabeli jelentések szerint gyakran begyűjtötték ezeket a katonáktól, majd a jegyzőknek átadták. További sorsuk ismeretlen.” Eddig az idézet.

A sírkert kialakításának idejét Weimper Zoltán ma már korábbra teszi. – Amikor a naplót készítettem, még nem tudtam mikor temették oda a katonákat – nyilatkozta lapunknak. – A katonák 1944. december végén lettek eltemetve, amikor az oroszok áttörték a Margit-vonalat. Pontos dátum nincs, de azt sikerült kiderítenem, hogy a helyi lakosságnak is részt kellett vennie a holttestek begyűjtésében, eltemetésében – tette hozzá. – 2012-ben a Magyar Vöröskereszt keresett meg azzal, hogy a terület nincs karban tartva, amit a moszkvai politikai felelősök neheztelnek – fogalmazott Weimper, aki akkor már több orosz katona exhumálásán túl volt.

– A munka végén az emberi maradványok szét lettek választva. Az oroszok Székesfehérvárra, az újonnan felújított temetőbe, a németek és a magyarok a Budaörsi Katonai Temető és Békeparkba kerültek, és lettek katonai tiszteletadással eltemetve – zárta szavait a kutató.

A 2013. november 5-én történt székesfehérvári újratemetésről lapunk is beszámolt. 72 szovjet katonát temettek el akkor a Béke téri szovjet-orosz hadi sírkertben a grúz, az azeri, a fehérorosz, a kazah, az ukrán és az orosz követség, a Honvédelmi Minisztérium és Székesfehérvár önkormányzatának közös rendezvényén.