Bakonyi István két prózakötettel, Pálfalvi András versekkel jelentkezett

Még a csilláron is lógnak – szokták mondani, ha egy rendezvény kapcsán megtelik egy terem. S ezúttal így volt, talán annak okán is, hogy nem csupán egy könyvről, szerzőről volt szó. Rajtuk kívül azonban ott volt az esten a kiadásért felelős Hungarovox vezetője, Kaiser László, akinek jelenléte jócskán megfűszerezte a „főfogást”. Igaz, a főszereplő nem ő volt, ám a házigazda, Bobory Zoltán többször is arra kérte Kaisert, hogy fejtse ki véleményét a könyvekről, mondja el, miért vállalták a megjelentetést.

Tudható, hogy a kiadóvezetőnek régóta jó a kapcsolata Bakonyi Istvánnal s a Vörösmarty Társasággal, Fehérvárt pedig szinte második otthonaként tartja számon, mindezeken túl azonban meggyőző volt számára mindkét kötet anyaga – tudhattuk meg tőle. Pálfalvi András Világok határán címmel könyvbe szerkesztett verseiben egyebek mellett a formai fegyelmet, a számvetés jelleget értékelte, s úgy gondolta: ismertebbé kell tenni őt is a szélesebb olvasóközönség előtt.

Bakonyi István esetében rámutatott: a sorozatba illeszkedő „Nap-lom 4.” fontos fehérvári krónika, személyes megjegyzésekkel kiegészítve. A napló műfajt ő maga is nagyon szereti, ráadásul nagy hagyománya van a hazai irodalmi életben. Az Arányok és erények című, tanulmányokat, esszéket, recenziókat tartalmazó kötet olvasmányos stílusban foglalja össze írók, költők (például Németh László, Bódás János) életművét, valamint kedvet is csinál egy-egy kortárs műhöz (legyen szó akár Petrőczi Éváéról vagy Petőcz Andráséról). Kaiser úgy véli: az irodalomtörténet-írás is művészet, s Bakonyi jól műveli ezt a művészetet, mert nem csupán száraz tényeket, adatokat közöl. Ez a kötet abban is segíthet, hogy a benne szereplő műveket továbbgondoljuk.

Az esten ugyan jócskán Kaiser vitte a szót, szellemes anekdotáival többször is derültséget okozva, ám természetesen a két szerző is beszélt. Pálfalvi András – aki egész életében a népművelést szolgálta, igazgatóként is – például elmondta: miután nyugdíjba ment, valahogy fölszabadult, s elkezdtek megérkezni azok a versek, amelyek korábban leginkább időhiány miatt nem születtek meg, bár próbálkozás volt. Bakonyi István értékelése szerint a szerző emberközpontú, érzelemgazdag lírát művel, s jellemző rá az intellektuális megközelítés. A versek hangvétele gyakran elégikus, de Pálfalvi a tömörítést is kedveli, ennek köszönhetően születnek például haikui.

A 2013–2016 közötti bejegyzéseket tartalmazó „Nap-lom 4.”-ről Bobory Zoltán beszélt, lévén, hogy ő írt ajánlót is a kötetbe. Úgy fogalmazott, hogy ez egy értünk, fehérváriakért írt napló, amelyből a szerző szűrőjén keresztül ismerhető meg a város egyre gazdagabb kulturális élete. Ám egyéb más is, hiszen Bakonyi István közéleti hírek, történések kapcsán is tesz egy-egy megjegyzést.

Az esten köszönetek is elhangzottak a támogatók mellett azok felé, akiknek a közreműködésével a könyvek megkapták végső formájukat.

S végül álljon itt egy részlet a 2013. január 11-ei bejegyzésből, pontosan hét évvel ez előttről: „Schiller Don Carlosa a Vörösmarty Színházban. Bagó Bertalan rendezése egyrészt tiszteli a dráma hagyományos értékeit, de a külső és belső dolgok felmutatásában nagyon is korszerű.” Bizonyára van, aki ugyanígy emlékszik…