A Corvinus Egyetem Székesfehérvári Campusának rövidesen nagy napja lesz

A megújuló ingatlanban európai, sőt világszínvonalú könyvtárat és olvasószobát, oktatási-kutatási célokat szolgáló laborokat, az oktatóterem mellett egy 160 főre optimalizált előadótermet alakítottak ki. Az épület felavatása után az intézmény alkalmas lesz kisebb és közepes méretű konferenciák befogadására, kutatási és innovációs centrumként történő működésre, olyan intellektuális bázist létrehozva, amelyből nem sok van a közép-magyarországi térségben.

A zászló jelkép, olyan jelkép, ami kapcsolat a múlt, a jelen és jövendő között

– Azonban nem feledkeztünk meg az ingatlan patinás múltjáról sem – mondja Suplicz Zsolt, az intézmény kommunikációs referense. – Bár az épület kívül-belül megújult és nagyon modern, még ma is árasztja magából a régi idők hangulatát.

Az egykori televíziós újságíró, filmes fontosnak tartotta, hogy megőrizzék az egykori katonai laktanyakomplexum emlékét, hogy ezzel hagyományt ápoljanak. Munkatársaival úgy gondolták, az avató ünnepségen a Fehérvári Huszárok Egyesületétől jelképesen átvennék az alakulat zászlaját (az egykori császári és királyi 10-es huszárok zászlajának másolatát), amit méltó helyen őriznének majd – Zsolt mutatja is a lobogó tervezett helyét, az új épület impozáns, üvegfalú középső részén.

Tudva, hogy a „B” épület egészen pontosan eredetileg gyalogsági laktanya, a 69. császári és királyi gyalogezred szálláshelye volt. A Budai úti egykori komplexum katonaságának azonban ma mégiscsak a Fehérvári Huszárok Egyesületének tagjai lehetnek a méltó hagyományőrzői: a huszárok körletei a mára elbontott területen voltak, ahol jelenleg üzletközpontok működnek.

– Ez amolyan formális, tiszteletre méltó átadás-átvétel volna a diákság és az egykori katonák hagyományainak őrzői között – folytatja Suplicz. – Ezért megkerestük a Fehérvári Huszárok Egyesületét, akik örömmel fogadták az ötletet, azonban akadt egy kis probléma.

Vajon melyik és milyen zászlót lehet majd jelképesen átadni? Mert mint kiderült, a 10-es huszároknak, a véres limanowai csata hőseinek – bármilyen furcsa – nem volt saját lobogójuk. Márpedig a zászló – kivált a magyar katona számára – szent jelkép, amiért halni is kevés, ha úgy hozza a sors.

– A 10-es fehérvári huszárok csak rövid időt töltöttek a Budai úti laktanyában, mert az épület átadása után röviddel elvezényelték őket Nyíregyházára, s helyükre előbb a német ulánusok, majd a jászkun huszárok kerültek – idézte fel az akkori időket egy bivalyerős kézszorítás után Ampli Ferenc hagyományőrző huszártiszt. – Miért? Talán csak azért, mint sokkal később a néphadsereg idején: igyekeztek elszakítani a kötődéseket, megtörni a katonák családi kapcsolatait. Ezért a 10-es huszárok mintegy kétéves székesfehérvári tartózkodásáról nem sok emlékünk maradt, közülük talán a legismertebb a nóta, a „Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok…” kezdetű.

A laktanya átadásakor azonban még biztosan itt voltak. Nagy napnak számított ez akkor, hiszen elsőnek az országban Székesfehérváron létesítettek központosított, körletesített katonaszállást – vélhetően a helybéli leánygyermekes polgárok nem kis örömére. Hiszen a katonák sosem voltak szentek, bizonyára gyakran verték fel a város csendjét dorbézolásukkal, ezért megkönnyebbülés lehetett, hogy a külterületre költöztek a belvárosi szállásokról: katonai zsargonnal szólva megszűnt a bekvartélyozás.

De milyen zászlót használtak?

– Amikor az egyetem hozzánk fordult, mi Demeter Zsófia történész segítségét kértük, aki jól ismeri a város katonatörténetét – magyarázta Ampli. – Ugyanis mi nem az egykori zászlót használjuk, csapatzászlónkat 1997 júniusában Fejér Megye Közgyűlése adományozta. Ez a megyezászlóval szinte azonos lobogó lovassági méretű, a klasszikus farkasfogas széllel. De ez nyilván nem lehetett a galíciai csatamezőkről hazatérő császári és királyi 10-es huszárok eredeti zászlaja.

Demeter Zsófia történész a kérdést a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársához, Reider Mónikához továbbította, akitől az alábbi válasz érkezett: „Fontos adat, hogy 1868-ban a lovasságnál megszüntették a zászlóhasználatot. De 1868 előtt az ún. 1859 mintájút használták egységesen (az 1866-os újabb címerváltáskor azonban a zászlókon az 1836-os címert az 1866-os váltotta fel, tehát kiindulópont, hogy mikor volt egy adott alakulat zászlószentelése. Ezekre a zászlókra a címereket és egyéb ábrákat nem hímezték, hanem festették. Egyik oldalán az osztrák császári közép-, illetve kiscímer, másik oldalán egy aranysugarakkal övezett Szűz-

anya-ábrázolás található.”

Azaz amikor a 10-es Vilmos huszárok beköltöztek a laktanyába, már csak ilyen lobogó mellett tehették.

Nézzük a zászló fényképét, amit Reider Mónika küldött, s megegyezünk abban: nyilván a magyar katonabecsület, hazafiasság elleni vétség volt, hogy önálló zászló helyett az egységes császári lobogót kellett használniuk a legendás magyar huszáralakulatoknak. Tehát dönteni kell: vagy ennek, vagy a hagyományőrzők zászlajának másolatát őrzi majd a campus a szeptemberi avatástól.

Lehet mondani, minek ennek ekkora ügyet keríteni, hiszen ez csak egy – zászló. A válaszért Cey-Bert Róbert Gyula írót, professzor barátomat hívom segítségül, aki Megszólalnak a jelképek című tanulmányában leszögezi:

„A jelképekben a távoli ősök és ősi kultúrák üzenetei vannak elrejtve. Ha egy nép érzékeny és fogadóképes maradt az ősi kultúrára, üzeneteire, akkor a lelkében megszólalnak a jelképek, megerősítik az alkotóképességét, a küzdőszellemét, a munkabírását és a nemzettudatát. A magyarság nemzeti kudarcaiban jelentős szerepet játszik az összetartást és lelki erőt biztosító nemzeti jelképek tragikus romlása és pusztulása, amely mind a mai napig egyre erőteljesebben folytatódik. A magyar nép lelki megerősödésének ’sine qua non’ feltétele a hagyományos nemzeti jelképek újjászületésének elősegítése, népszerűsítése és a bennük rejlő lelki energia felhasználása az egységes és erős nemzettudat kialakítására.”

Hát ezért.

Hol is voltak az említett laktanyák?

Ha gondolatban a Lövölde út felől haladunk végig a Budai úton a kórház felé, ahol ma az üzletközpontokat látjuk, ott voltak a lovassági laktanya épületei egészen a Zrínyi utcáig. A Zrínyi utca túloldalán építették fel a gyalogsági laktanya épületeit, majd egy hadiárvaház következett. Aztán a Seregélyesi útig a katonai élelmezési raktár, majd a csapatkórház, mellette a Lujza szanatórium és a Szent György kórház volt. A laktanya Say Ferenc székesfehérvári építész és az ugyancsak helybeli Rózsa Ferenc és társai építőmesterek kivitelezésében épült: a munkát 1891-ben kezdték el és 1892 szeptemberében fejezték be. Az építési költség közel 650 ezer forint volt, amelyre 625 ezer forint kölcsönt vettek fel, 5,7 százalékos, ötvenévi törlesztésre a Székesfehérvári Takarékpénztártól.