Jellasics Székesfehérváron – Ittléte alatt kezelhetetlen erőszak alá került a város

A szigorúan titkosan kezelt döntés a szabályok szerint nem szivároghatott ki. Óvatosan elejtett utalásokat azonban – mely szerint a kongresszus határozatai hatással lesznek az uralkodóházakra és az egyházra is – feljegyeztek a résztvevők szájából. Tény, hogy alig hat évvel később megkezdődtek a zavargások Franciaország nagyvárosaiban, és a francia forradalom nyaktiló alá küldte az uralkodói párt. Aztán fél évszázaddal később forradalmi hullám söpört végig Európán. 1848. március 2-án, a népek tavaszának nyitányaként a franciák megdöntötték Orléans-i Lajos Fülöp trónját is. Az európai uralkodóházak számára nem volt kétséges a folytatás. A bécsi udvar gyengeelméjű uralkodója bölcsen alkuba bocsátkozott.

A magyarországi átalakulás a király által is szentesített, törvényesen zajló folyamatként indult. A kenyértörésre Kossuth pénzpolitikája miatt került sor. A polgári fejlődés akadályának egyik oka a pénzfedezet hiánya volt, amelyet Kossuth az önálló magyar pénz kibocsátásával szándékozott megoldani. Ennek érdekében az arany- és ezüstkészletet zár alá vette, hogy kivitelét megakadályozza. Az Osztrák Nemzeti Bank érdekeit sértette az önálló magyar pénz megszületésének lehetősége. Hajlandó lett volna a magyar kormányt 12 milliós hitel folyósításával eladósítani, ha cserébe elismerést kap az Osztrák Nemzeti Bank kizárólagos bankjegykibocsátó joga Magyarországon. Kossuth az ajánlatot elutasította. Az udvar tiltakozott a magyar kormány pénzügyi lépései ellen, és Magyarország megbüntetésére átküldte Jellasicsot.

A forradalom heve elérte Pestet és Budát. A hír a sajtó ütemében Székesfehérvár polgárait is megtalálta. A Fekete Sas kávéillatában üldögélők között Boross Mihály megyei főjegyző olvasta fel a magával hozott 12 pontot és szavalta el a Nemzeti dalt. Másnap a Városház téren ismétlődött meg a jelenet izgatott embertömeg előtt. Az ünnepi rendkívüli közgyűlés határozatokat gyártott, Prohászka Lászlóné és Fleischer Alajosné nemzeti színű kokárdákat készített és osztogatott. Falragaszok árasztották el a hirdetőtáblákat a nemzet kívánságaival. Hogy ne kelljen a katonaságra bízni a rendfenntartást, az önkéntesekből összeállt 1353 fős székesfehérvári nemzetőrség pünkösdkor az Isten szabad ege alatt megtartott vásártéri ünnepi mise után letette az esküt a királyért és hazáért. Bal karon nemzeti színű szalag és abból rózsa a fövegen.

A nemzetőrség szeptemberig nem látott ellenséget. István főherceg nádor rokonszenvező leiratot küldött, hálaadó istentiszteletet tartottak, a város díszkivilágítással ünnepelt. Nem múlik el jeles esemény zsidóüldözés nélkül. A zavarosban halászók a Városház udvarán tartott rögtönzött népgyűlésen felszólították a zsidó lakosságot, hogy 3 napon belül hagyja el várost. A kiküldött teljhatalmú kormánybiztos azonban intézkedett e határozatok megsemmisítéséről. A Megye téren elmondott meggyőző hatású beszéd után a zsidóság visszaköltözhetett elhagyott lakásaiba. A kolerajárvány áldozatait is eltemettük már, amikor híre ment, hogy Jellasics 40 ezer katonával betörni készül az országba.

Nemzetőreink a Megye téren elhangzott búcsúztató beszédek után siettek az ellenség feltételezett belépési útvonalára, a Dráva-vonal védelmére. Útjuk első állomása Lepsény, majd Siófok, Balatonszemes, Szőllős-Györök, Öreglak, Marcali, onnan Kanizsa. Minden igyekezet ellenére Jellasics Varasdnál átlépte a Drávát és közeledett városunk felé. A minisztérium a honvédséget küldte ellene. A törékeny alkatú, tettre kész István nádor szeptember 17-én szélsebesen utazott le Székesfehérvárra. A Püspöki palotában szállt meg. Elrendelte, hogy a horvátok ellen induló hadsereg Székesfehérváron gyülekezzék és szálljon táborba. A honvédség és a nemzetőri csapatok egyre nagyobb számban érkeztek. Maroshegy, Sóstó volt a tábor számára kijelölt hely.

Balatonszemesnél időközben csúfosan meghiúsult a magyarok ügyét képviselő István nádor és Jellasics találkozója. A kamarilla rendeletben értesítette a várost, hogy kerüljön a bánnal minden összeütközést. Titkos terve az volt, hogy a bán ellen küldött katonaságot a horvátok táborába átterelje. Móga János altábornagy megmagyarázhatatlan módon, egy alkalmatlan időben elindította a magyar sereg nagyobb részét Velencére, kisebb részét Csikvár és Polgárdi felé. A főhadiszállás a püspöki palotában maradt. A Sárrét felé indult csoport másnap visszatért és Sóstótól Pákozd felé haladt éppen akkor, amikor az ellenséges had a Sárréten keresztül, a Jancsár utcán át betört a katonaság nélküli, fegyvertelen nemzetőrökkel maradt városba. Hogyan történhetett meg mindez?

A város megtagadta a kiéhezett ellenséges had élelmezésére felszólító báni követelés teljesítését. Úgy tűnik, a bécsi udvar az ellátás pénzügyi fedezetéről indulás előtt elfelejtett gondoskodni. Az ellenség Kempen tábornokkal elsőként érkező csoportja végigkémlelt minden utcát, a piacon pedig tábort vert. Jellasics később érkező csoportja égő kanócos ágyúk ijesztgetése mellett vonult be. A vezérkar a püspöki palotába telepedett be, katonái a Vásártéren, Sóstónál, valamint a Budai út két oldalán táboroztak le. Az egész várost körülfogták.

Ettől kezdve horvát tisztek ültek a városháza tanácstermében, zsarolásaikat, követeléseiket sorban terjesztették elő. A városháza összes termét, a pénztárt is átkutatták. Az Országos Honvédelmi Bizottmány által a nemzetőröknek küldött fegyvereket, az árvapénztárban elrejtett három láda töltényt, a több mázsa ónt és 65 fontnyi lőport megtalálták. Kórháznak a ciszterciták épületét jelölték ki, ahol a gyönyörű ebédlőben és más helyiségekben azonnal elhelyeztek 174 beteget, az őket kísérő orvosokkal, segédekkel, konyhai személyzettel együtt.

A város kezelhetetlen erőszak alá került. A korabeli feljegyzések szerint az ellenség éhes farkascsapatként rohant a sárréti kertekbe, sáskaként ellepve, mohón elpusztítva mindent, ami ehető volt. A helybéli lakosság az erőszakra erőszakkal válaszolt. A székesfehérvári szóhagyományt felidézve Tóváros dühös lakói ezért igen sok beszállásolt horvátot agyonvertek, és a halottakat elásták vagy a trágyadomb alá rejtették, az eleveneket pedig a forrásban lévő musttól szén-dioxiddal telített borpincékbe zárták. Jellasics gyengén vigyázott postáját – háromszáz levelet – három juhász szerezte meg és szolgáltatta ki a magyar hatóságoknak.

A horvát csapatok nemcsak a városban folytatták rablásaikat, felkeresték a szomszéd falvakat is, törtek, zúztak, raboltak mindenhol. A nagylángi kastély urait meglökdösték, a kastélyt kirabolták. Szentivánon Zichy Domokos püspököt megverték. Amikor ennek hírét vette, Jellasics levélben kért tőle bocsánatot.

Jellasics szeptember 29-én indulni készült városunkból a főváros felé azzal a szándékkal, hogy útközben, Pákozdnál még megmérkőzik a magyar csapatokkal. Hajnalban gróf Batthyány Lajos miniszterelnök titokban elhagyta a pákozdi tábort, hogy felkeresse őt a püspöki palotában. Az előtte lévő napon ölték meg Lamberget, amely mélyen megrendítette Batthyányt. Kérte Jellasicsot, hogy szüntessék be az ellenségeskedést a király további intézkedéséig. A megalázó, fennhéjázó, gőgös válasz után Batthyány rendkívül rossz idegállapotba került, nem látta tisztán a jövőt. Úgy döntött, hogy nem tér vissza a pákozdi táborba. Bécsbe utazott és benyújtotta lemondását. Előtte még útba ejtette Szőgyény Marich László grófot Csóron, vele osztotta meg fájó élményét és a reménytelenség érzését. Várhatott volna a döntéssel. Még aznap lezajlott a híres pákozdi csata, amely a horvát bán megalázó vereségével végződött.

Jellasics a pákozdi csata után visszafordult Székesfehérvárra. A lakosság féken tartására 1500 embert hagyott hátra a Zámolyi úti sorompó körül és a mai Árpád fürdő helyén elhelyezve, ő pedig másnap reggel 5 órakor a Vadmezőn át Mór felé vonult, megkezdve híres győri futását. Hagyták elszökni. Mivel magyarázható ez a mulasztás?

Székesfehérvár meggyötört lakói az 1500 fős hátrahagyott ellenséges csapatot a Várkörút felől indulva kalandos módon lefegyverezték és a Pátkán állomásozó huszárok parancsnokának vezénylete alatt, 300 nemzetőr fedezetével elindították a főváros felé. Mivel magyarázható ez a lépés?

Rögtön ezután vizsgálat indult a város ellen. Ki a felelős azért, hogy a városunkban szeptemberben összegyűjtött katonaság éppen kivonult, a horvát csapatok pedig kényelmesen, akadály nélkül bejuthattak? Ki a felelős azért, hogy a város nem akadályozta meg a pusztító sereget a továbbvonulásban?

A kormánybiztosi vizsgálat minden vád alól tisztázta Székesfehérvár lakóit és hatóságát, de az eredmény nem hozott igazi megnyugvást. A horvátok betörése miatt a magyar ország­gyűlés, a lefegyverzésért pedig pár hónap múlva a császári katonaság indított vizsgálatot Székesfehérvár ellen.