Egy film világhírűvé tett egy várost, amihez semmi köze

Létezik egy város, amely rendkívüli ismertségét egy világhírű filmnek köszönheti, pedig az alkotáshoz semmi köze. Nem itt forgatták, a szereplők is kitaláltak, mégis mindenkinek Humphrey Bogart és Ingrid Bergman alakításai ugranak be, ha Casablanca szóba kerül.

Oscar-díj Kertész Mihálynak

A fiatalabbak nyilván nem látták a filmet, de biztosan hallottak róla, ebből következően a településről is. Lassan nyolcvan év eltelt az alkotás premierje óta, amit a második világháború kellős közepén, 1942 novemberében mutattak be a tengerentúlon. A filmszínházak a következő év januárjában tűzték műsorukra, hazánkban némi fáziskéséssel, 1966-ban kezdték vetíteni.

A hazai szinkron nem egyezett tökéletesen az eredetivel, ugyanis a kor honi, szocialista szellemének megfelelően a nyugati szövetségesekkel kapcsolatos pozitív megnyilvánulások az itthoni verzióban nem hangzottak el. A romantikus, egyben háborús filmdráma tarolt a földgolyó vetítőtermeiben, a mai napig is a világ legjobb filmjei között tartják számon a fekete-fehér kópiát.

A mozi sikerének köszönhetően Casablanca ismertsége is folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. Pedig az egyik legismertebb amerikai stúdió gyártotta le Hollywoodban, akkoriban az ilyen művek jelentették a szuperprodukciót. A költségvetése mai szemmel nem tétel, egy-egy új alkotásnál pusztán könyvelési hiba, akkoriban elképesztő összegnek számított, lévén súrolta az egymillió dollárt. Marokkói vonatkozása nincs, pusztán a címe, valamint az egyetlen, jelentéktelen arab szereplő, az Abdul névre hallgató ajtószolga. Magyar vonal viszont van, rendezője ugyanis a budapesti születésű Kaminer Manó, később Kertész Mihály, Amerikában pedig Michael Curtiz, aki 1926-ban emigrált az Egyesült Államokba.

A legjobb rendezésért átvehette az aranyszobrocskát, Oscar-díjasként vonult vissza. Komoly filmet alkotott, amit minden idők tíz legjobbja között tartanak számon ma is. Persze, kollégái sem tétlenkedtek, a film a legjobb forgatókönyv és a legjobb film kategóriában is nyert a gálán Los Angelesben.

A nyugati arab világ legnagyobb csodája

A filmes díjból Casablanca azóta is hasznot húz. A filmbeli Rick kávézója számít látványosságnak, az étteremben nyilvánvalóan minden a Kertész által rendezett alkotásra emlékeztet, a falakon a forgatás során készült képek érthetően áthatják a hely kellemes hangulatát. Casablanca amúgy nem különleges, nem mérhető a királyi városokkal, Rabattal, Fezzel, de Meknes és Marrakech is lényegesen különb nála. Húsz év után térek vissza ismét, a változás nem jelentős. A város tengerpartja nem különleges, óvárosa sem, ellenben mecsete az. Ez a nyugati arab világ legnagyobb csodája, Marokkó korábbi királyának, II. Hassan uralkodónak 60. születésnapjára építették, tisztességes szülinapi ajándék gyanánt, 1993-ban adták át rendeltetésének. A francia mérnök, Michael Pinseau tervezte, az iszlám világ – Mekka után – második legnagyobb ilyen alkotása, a torony magasságát illetően pedig az első, 210 méterre szökő minaretjével.

A szintén nem kicsi, párizsi Notre Dame belül könnyedén elférne, a casablancai muszlim templom a világ legmagasabbja, a nyugati világ egyetlen keresztény bazilikája sem mérhető hozzá. Tulajdonképpen a vízen lebeg, kétharmada betonpilléreken nyugszik. Közadakozásból húzták fel a tengerparton, a hatalmas ablakokból a kilátás különleges, a szikrázó napsütésben a türkizkék tenger hullámain ringatózó kisebb és nagyobb hajókkal, döntően tengerjárókkal és teherszállítókkal. A mecsetet 13 éven át építették, jó munkához idő kell elve alapján. A költségek nem voltak visszafogottak, 700 millió dollárra rúgtak, emiatt a helyiek nyűglődtek is kicsit, az építkezésnek, az új, monumentális imahelynek örültek ugyan, de úgy ítélték meg, ezt a pénzt másra is lehetne költeni. Kétségtelen, belépve az ember úgy érzi, gazdag olajországban van, nem egy szegény, afrikai államban. A világ sok mecsetével ellentétben más vallású hívők is látogathatják, a belépő borsos, forintálisan közel 4000 forintnak megfelelő összeg.

Ha a hozzá kapcsolódó múzeumot is látni szeretné a turista, még a zsebébe kell nyúlnia, a látogatás a helyieknek féláras. Az épület kívül belül pazar, a téren 80, belül pedig 25 ezer hívő befogadására képes. Bár nem messze van a város világítótornya, ami a hajózást szolgálja, a mecsetet szánták az iszlám világítótornyának. Mindent hazai anyagokból készítettek, gránitból, gipszből, cédrusfából, kivéve az oszlopokat és a kristálycsillárokat. Az európai, olasz minőségben jobban bíztak a kivitelezők, a márvány Carrarából, az üveg Velence mellől, Muranóból érkezett. Az utolsó öt évben zaklatott ütemben zajlott a munka, hatezer marokkói művész dolgozott folyamatosan. A 90 ezer négyzetméteren elterülő épület földrengésbiztos, nem sajnálták bele az anyagot. Bár itt ritkán van igazán hideg, padlófűtéssel rendelkezik, mozgatható a tető, mint a nyugati világ legnagyobb futballstadionjaiban – öt perc alatt rántják be a fedelet –, éjszakánként egy lézerfény folyamatosan Mekkát pásztázza. Vannak itt konferenciatermek, működik múzeum, könyvtár, Korán-iskola, törökfürdő. Nem más ez, mint vízre épített, újkori csoda. Hatalmas, gigantikus, mégis arányos és szép.

A 33 milliós ország érdekes, a régmúlt az ezeregyéjszaka csodálatos világát idézi, azonban a jelen problémákkal teli, az átlagember elképesztő szegénységben él. Nem véletlen, hogy az utóbbi években nagyon sokan indultak Európa irányába.

Marokkó megtekintésre feltétlenül érdemes, lényegesen jobb, ha mi megyünk oda néhány napra látogatóba, mint ha ők jönnek hozzánk, állandóra. Bár az utóbbi években elkövetett terrorista merényletek jelentős részében szerepet játszottak itteni állampolgárok, ám az elkövetők többsége már az öreg kontinensen radikalizálódott, fogadott örök hűséget az Iszlám Államnak.

Fontos szövetséges a terrorizmus ellen

A magyar külügyminisztérium biztonságos országként kezeli, ráadásul az Egyesült Államok és Európa egyik legfontosabb szövetségese a terrorizmus elleni küzdelemben. Sok tekintetben átvette Líbia szerepét, Tripoli, a főváros az országot 42 éven át irányító Moammer Kadhafi vezetése idején megállította a Fekete-Afrikából és a Maghreb térségből Európába irányuló emberáradatot. Ezzel a feladattal most Marokkó igyekszik megbirkózni saját partszakasza környékén, döntően sikerrel.