Levelek Nórinak

Kedves Nóri!

A posztmodern kifejezés először az művészetekben, az irodalomban, az építészetben jelent meg. Nem egyszerű tömören megfogalmazni, mit is értünk rajta. Nekünk Kodolányi Gyula irodalomtörténész meghatározása tetszik, amit egy, a Magyar Tudományban megjelent cikkében olvastunk. Azt írja, a posztmodern életérzés „lebegés, kulisszák, flitteres csillogó felületek, epizodikusság, véletlen, futó kapcsolódások felelősség és lojalitás nélkül, könnyű utazás, retro, idézetek, parafrázisok, paródiák. (...)Tradíciók keresése New Age szellemben – vagyis elkötelezettség nélkül. Eklektika. Szállóigéje: Mindent Lehet." Sokszor azt gondoljuk, hogy a fejlődés egyenes vonalú, mindig előrevisz, mindig újat és főleg jobbat hoz, de ez ebben az esetben nem igaz. A posztmodernnek nevezett jelenség, mint a fentiből is kiolvashatod, nem folytatása az előzőnek, de nem is új, inkább egy mindent átható kiábrándulás és korlátok nélküliség az élet megszokott értékeit tekintve. Komoly zűrzavar, amivel sokan nem tudnak mit kezdeni. Számos tetszetős, könnyed megnyilvánulási módja miatt egyszerűen ragad az emberekre. Egyes elemeit átveszik, beépítik a maguk világába, függetlenül attól, hogy illik-e oda, vagy sem. Nem véletlen tehát, hogy ezzel még nagyobb zűrzavart idéznek elő a környezetükben és a saját életükben. Miközben a biztosat, a megnyugvást keresik, egyre jobban elbizonytalanodnak, és még nyugtalanabbá válnak. A szüntelen információéhség, az állandó új ingerekre vágyódás kényszere feszíti és hajszolja az embert: nem ér rá semmire, mindenhol csak átmenetileg van azzal a rossz érzéssel, hogy közben máshol kellene lennie, hogy lemarad valami fontosabbról, elmulaszt valamit, ami másoknak már megvan. Elégedetlen a körülményeivel, a lehetőségeivel, kihívásokra vár. Közben szüntelenül kételkedik. Minden, ami eddig volt, az rossz, kiábrándító, macerás és elavult. Az eredeti közegükből kiszakított, másolt minták, mozaikok összeillesztésén fáradozik, ez idézi elő az élete epizodikusságát, a véletlen, a felelősség és lojalitás nélkülifutó kapcsolódásokat. A szabadidőipar szállítja számára a kikapcsolódás és a gondtalan élet kellékeit, a wellnesst, a valóság show-kat, a kalandparkot, az extrém sportok élvezetét, a retrodiscokat, az energia italokat, vagy éppen az önkínzás határát súroló fitnesz-szalonokkal és a füvekkel támogatott szellemi kábulást.

Az internet különös varázsa a mindentudás érzésével tölti el bizonytalan lelkét, végre valami jó is van a világon: nem kell tenni semmit, csak beírni a keresett szót, és bármely kérdésre azonnal megkaphatja a választ, legyen az sütemény recept, történelmi esemény vagy az orrmandula betegségei. Az innen-onnan felszedett tudásától erőnek, vitaképesnek érzi magát. A tudatlanság teszi csak igazán bátorrá az embert! Életmódjára a nyitott párkapcsolat jellemző. Izlandon, Svédországban és Dániában minden második gyereknek nem házasodtak össze a szülei. Nálunk valamivel jobb a helyzet, csak minden harmadik gyerek születik házasságon kívül. Talán a dél-európai országokban még nem dívik ennyire a dolog, ott csak a szülők öt százaléka nem házas. Ha szerencséjük van, nem romlik a helyzet.

A posztmodern szemlélet mindent megengedően toleráns, az így gondolkodó ember szabadon választ a lehetőségek közül, a maga életét úgy alakítja és rendezi be, ahogy akarja. Ennek is köszönhető a felnőtté válás, a pálya és a párválasztás, a gyerekvállalás kitolódása. A gyereknevelés előzőtől eltérő módszerei szintén ebből a szellemi talajból nőttek ki. A még egészen kisgyereket a szülőtől elválasztva, külön szobában tárolják, viszont rendszeresen olyan helyekre viszik, ahol korábban gyerek egy bizonyos életkor után is csak rendkívüli alkalmakkor fordulhatott meg: wellnessbe, elegáns szállodákba, éttermekbe, hosszú utazásokra. Mindezek eddig csak a felnőtt élet szinterei voltak. A reklámok, gyógyszerek csodás hatásának bizonyítására, gyerekkel kúszó-mászó nagymamákat istenítenek. Új nevelési elvekről szóló írások a gyermek emancipálására tanítják a szülőket, amivel az idősebb generáció nem ért egyet. Ők a gyerekek fejlődésének más módszereit szorgalmaznák, a délutáni alvást, a korai lefekvést, a rendszeres, egészségesnek tartott táplálást, a fegyelemhez, rendhez szoktatást, de erőltetnek egyéb, korábban használatos dolgot is. A posztmodern életvitelt részben, vagy egészben magáévá tevő fiatalabb nemzedék számára szimpatikusak az új módszerek, mert kényelmesebbek, kevesebb lemondást igényelnek. A gyerekek állandó jelenléte ugyan sok kellemetlenséggel jár, mégis magukkal cipelik, mert így nem kell lemondani a felnőtt élet kellemes oldalairól. Gyakran lehet találkozunk kisgyerekes családokat ott, ahol valójában nincs helye a gyereknek, és láthatóan nem is érzi jól magát egyik fél sem, mert a gyerekre ott is figyelni kell ám! Viszont ezekről lemondani csak kevesen képesek! Mindezeket adaléknak szántuk azoknak a zavaroknak a megértéséhez, amikről az elmúlt hetekben írtunk.

Szeretettel:

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc